Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)

Bevezetés

részesüljenek a nyereség-visszatérítés összegéből. Az adott viszonyaink mellett is iparáganként a rentábilisan dolgozó három-négy üzemnél tényleges önállóságot kell biztosítani. A nyereség-visszatérítés százalékát a felső szervek határozzák meg. 2. A vállalatoknál tapasztalható anarchikus helyzet (kettős vezetés stb.) megszüntetésére sürgősen meg kell változtatni a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1956. évi 25. sz. munkástanácsokról szóló rendeletét. A módosítás lényege: a rendeletből ki kell hagyni minden olyan szövegrészt, megfogalmazást, amely operatív tevékenységre kényszeríti a munkástanácsokat. A rendeletből tűnjön ki, hogy a demokratikus jogok kiszélesítése, a proletárdiktatúra megerősítése, a termelés növelése, az életszínvonal emelése érdekében történt, s a munkástanácsok működését is ennek kell alárendelni. 3. Tekintve, hogy sok helyen rossz összetételű munkástanácsok jöttek létre, amelyek nem alkalmasak az üzemek szocialista vezetésére, ezért vagy általánosan újjá kell választani őket, vagy pedig folyamatosan meg kell tisztítani a munkástanácsokat az oda nem való osztályidegen, karrierista, demagóg elemektől. 4. Meg kell szüntetni a felső vezetésnek azt a bürokratikus formáját, hogy a vállalati terveken változtatnak anélkül, hogy a vállalatok vezetőit, munkástanácsát bevonnák a legreálisabb tervszámok kialakításába. Ez a módszer egyaránt rontja a párt, a minisztérium, a munkástanács és az igazgató tekintélyét, egyben a régi hibák visszatérését jelenti. 5. Az ellenforradalmárokat és aktív támogatóikat a vezető beosztásokból le kell váltani. Ezenkívül a lavírozó vállalati igazgatókat külön-külön félül kell vizsgálni, s ahol karrierizmus tapasztalható (kommunisták tömeges elbocsátása stb.) szintén leváltandók. III. A jelenlegi nehéz helyzetből kivezető út megköveteli, hogy a pártszervezetek mélyrehatóbban tanulmányozzák a munkástanácsokat mint intézményt, mint a dolgozók demokratikus jogai kiszélesítésének új formáját. Több gondot fordítsanak a munkástanácsok szervezett megsegítésére: a párttagság aktív részvételére, a munkástanácsok munkájának megjavítására oly módon, hogy ez a segítség kedvezően éreztesse a hatását az üzem, a vállalat gazdasági tevékenységében, a munkástanácsok megbecsülésében, s nem utolsósorban a pártnak a dolgozók közötti befolyásának növekedésében. Ennek érdekében: 1. A pártszervezetek harcoljanak a szektáns [sic!] nézetek ellen, és a munkástanácsok pártszervezetek szembenállásának megszüntetéséért, s a munkástanácsokban az üzemek munkásainak demokratikus szervét lássák. Védjék meg a munkástanácsokat a demagóg megnyilvánulásokkal szemben, amely különösen akkor mutatkozik meg, amikor a munkástanácsoknak esetleg népszerűtlen fela-datokat kell megoldani (racionalizálás, tervkészítés, teljesítménybér bevezeté-se, munkafegyelem megkövetelése stb.). A munkástanácsok helyes döntései mellett álljon ki a pártszervezet - a helytelen döntéseket, intézkedéseket pedig bátran bírálja. 2. A munkástanácsok megtisztítása a pártszervezetek egyik legfontosabb feladata, azonban figyelembe véve, hogy számos demagóg, osztályidegen elemnek