Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
Jelentés az üzemi demokratizmus helyzetéről, továbbfejlesztésének lehetőségeiről és a pártszervezetek feladatairól A dolgozók üzemen belüli demokratikus jogainak kiszélesítése kérdésével - mint ismeretes a párt és az államvezetés még az októberi események előtt komoly formában foglalkozott, és tervezetek készültek a munkástanácsok létrehozására. A munkástanácsok létrejötte jelentős lépés előre a dolgozók üzemen belüli demokratikus jogainak kiszélesítése irányában. A munkástanácsok lehetővé teszik, hogy a dolgozók széles rétege kapcsolódjék be az üzemek, vállalatok igazgatásába, a termelés ellenőrzésébe. Ez a körülmény a dolgozók nagyobb aktivitását kell, hogy kiváltsa a gazdaságos termelés érdekében és végső fokon az életszínvonal emelkedését, a munkásosztály gazdasági és politikai hatalmának megerősödését kell, hogy eredményezze. Ennek megfelelően a munkástanácsok intézményének tartalma: a dolgozók demokratikus jogainak a kiszélesítése, az életszínvonal gyorsabb ütemű emelése érdekében, a munkásosztály hatalmának, a proletariátus diktatúrájának megerősítése érdekében - tehát működésüket is e célnak kell alárendelni. A munkástanácsokról szóló rendelet, s ennek megfelelően a munkástanácsok zöme 1956. október vége és november utolsó napjai közötti időszakban született, amikor a demokratikus erők, a párt szinte szétvert állapotban voltak, az ellenforradalmi erők viszont még elég tekintélyes, egységes erőt képviseltek, s féktelen demagógiájukkal, terrorisztikus fellépésükkel befolyásukat a választásoknál érvényesíteni tudták. így a munkástanácsokba, különösen az elnökségekbe igen sok helyen elsősorban nem a kiváló szakembereket, szakmunkásokat, dolgozókat választották be, hanem osztályidegen, karrierista, demagóg elemeket, akiknek jelenléte még ma is akadályozza a munkástanácsok becsületes tagjainak, s lényegében a munkástanácsok munkáját. Mindez a körülmény kedvezőtlenül érezteti a hatását a termelésben, az üzemek gazdaságos vezetésében, az ország pénzügyi, gazdasági helyzetében. A kérdés jelentőségét növeli az a körülmény, hogy a minisztériumi apparátusok személyzeti létszámát nagymértékben lecsökkentették, aminek következtében tartósan komoly gazdasági károk nélkül túlzottan centralizált vezetés nem lehetséges. Ezért a pártszervezetek elsőrendűen fontos feladata, hogy behatóan foglalkozzanak a munkástanácsok kérdésével: megismerjék ezek tényleges szerepét, jelentőségét, s nehéz, felelősségteljes munkájukban segítsék a munkástanácsokat, hogy minél előbb kialakuljon a munkástanácsok helyes munkamódszere, s valóban a proletariátus üzemen belüli, demokratikus szervei legyenek, amely kiváltja a dolgozók aktív tevékenységét a gazdaságos termelés érdekében. I. Az üzemekben szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkástanácsok politikai tevékenysége, párt- és kommunistaellenes magatartása, tevékenysége, a pártszervezetek egyre növekvő ereje, az erőviszonyok megváltozása következtében lényegesen módosult és enyhült. Figyelmüket már inkább a termelés kérdésére fordítják, mint akár egy-két héttel ezelőtt - egyes helyeken pedig már konkrét eredményeket is tudnak kimutatni, különösen a munkafegyelem stb. kérdésében.
