Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)

Bevezetés

3. Budapesti pártszervezetek kiépítése is elmarad a vidékiektől. Budapesten újjáalakult az alapszervezetek 35,3%-a, a megyékben 49,8%-a. A budapesti MDP-alapszervezetek száma 4 878 volt, az MSZMP-é 1 575. Számos közép- és nagyüzemben megalakult a pártszervezet, de nem építették ki az alapszervezeteket. így könnyebb a kevés számú párttagot összefogni, de nem jut erő a pártonkívüliekkel foglalkozni. Új belépés főleg a meglévő mühelyszervezeteknél történik, például a III. kerületi Nyersolaj szivattyú Gyárban öt műhelyből háromban egyáltalán nincs párttag. Az üzemi párt IB-k legnagyobb részét szűk körű aktíva választotta meg. Az új IB-tagok túlnyomó többsége jó munkás, kapcsolatuk a dolgozókkal és emberi magatartásuk jobb, mint a régi funkcionáriusok atlagáé volt. A politikai munkában és szervezésben viszont még tapasztalatlanok, terv nélkül dolgoznak. Ideológiai felkészültségük elmarad a régi üzemi pártvezetők mögött, például a IX. kerület húsz legfontosabb üzemi IB elnöke közül kettőnek van öt-, háromnak három-, kettőnek ennél rövidebb [idejű] pártiskolája. Az üzemi IB-k elhanyagolják a régi MDP-tagokkal való beszélgetéseket és sok esetben az ellenforradalom alatt történt egyetlen helytelen kijelentéséért kész ítélettel elmarasztalják a régi elvtársakat, és nem szorgalmazzák az MSZMP-be való átigazolásukat. A termeléssel nagyon kevés üzemi IB foglalkozik. A korábbi ellenségeskedés ellenére megkezdődött a közeledés a munkástanácsokhoz, de nagyon elterjedt vélemény az üzemi IB-tagok között, hogy a munkástanácsoknak nincs jövőjük. A volt függetlenített pártmunkások többsége az ellenforradalom idején nem ingott meg, de csak kis részük volt képes aktívan szembeszállni az ellenforradalommal. November 4-e után többségük az MSZMP tagja lett. A jelenlegi függetlenített pártapparátus többségét is ezek az elvtársak teszik ki. A volt függetlenítettek 30%-a a pártapparátusban dolgozik, kis részük a karhatalomba ment és körülbelül a fele [részük] - különösen a volt üzemiek - szakmájukba mentek vissza dolgozni. A pártfunkcionáriusok munkába állásajó hatással van a dolgozókra, de sok elvtársban nyomot hagyott az a mód, ahogy a párt annak idején szélnek eresztette őket. Számos központi és kerületi elvtárs szövetkezetet alakított, ezek az elvtársak elszakadtak a pártépítő és tömegek közötti munkától. 4. A párttagság alakulása. A budapesti pártszervezeteknek ma 50 000 tagja van, akik közül csak 3.000 nem volt tagja az MDP-nek. A párttagság több mint fele 1945 és 1946 előtti. De sem a tagság növekedése, sem osztályösszetétele nem kielégítő; rosszabb, mint a vidéki helyzet, sőt romlott az MDP-hez képest is. Március 2-án az MDP tagságának csak 16,6%-át érték el, amíg a megyék 26,7%-ot. Az üzemi tagság hányada az MDP 55,2%-áról 39%-ra esett vissza. A február elejei helyzet szerint a munkások aránya az MDP 61,6%-ról 54,2%-ra csökkent, az üzemi munkásoké pedig 34,3%-ról 28,6%-ra csökkent. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az eredeti alkalmazottak aránya ugyanakkor 4,8%-kaI megnövekedett. Különösen rossz a helyzet az I., a IL, az V. és a VI. kerületben, ahol az eredeti alkalmazottak száma nagyobb a fizikai munkások számánál, sőt az V. kerületben nagyobb még a fizikai és kiemelt munkások együttes számánál is. A 29 legfontosabb budapesti üzem 1956. évi MDP-tagsága a dolgozók 35,8%-át tette ki, most csak 4,8%-ot. Míg március 2-án az össztagság az MDP-tagságnak 16,6%-át teszi ki, a 29 legnagyobb üzemben csak 10,9%-át, a textiles üzemek zömében pedig csak 3,5%-át. A párt egészséges fejlődésének legfőbb