Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
Az ötnapos munkahéttel kapcsolatban jó volna ezt rendeletileg szabályozni, mert már ott is bevezetik, ahol ez nem indokolt, és a szakszervezetek ezt támogatják. Valóságos anarchia van ebben a kérdésben. Az apparátus szétverésével kapcsolatban: az V. kerületben az apparátust az újságban megjelent cikk zavarta szét. 455 És ezek az elvtársak elmentek KTSZ-ekbe dolgozni, vagy egyesek maszekok lettek, de a karhatalomba egyetlen elvtárs sem jelentkezett. Nálunk egy bizottság vizsgálta meg, hogy mi van az elvtársakkal, hogyan helyezkedtek el, és megállapítottuk, hogy nagy a sértődöttség. Ezt valahogyan fel kellene oldani, hogy érezzék, hogy mi őket nem tekintjük rossz elvtársaknak, és ők hozzánk valók. A munkástanácsokkal kapcsolatban: a többségének elmegy a kedve, ha nem hangoskodhat, és ha nem vesznek részt a munkában, akkor magukat fogják elsorvasztani, és ha ezt a vonalat tartjuk, akkor nem lesz probléma az elsorvasztásuk. Az oda nem való elemek visszahúzódnak, a jó elemeket pedig meg lehet bízni más munkával. Az igazgató pedig, ha politikailag és szakmailag is elég erős, akkor fütyül a munkástanácsra. Polyák [János] elvtárs: Az üzemi pártszervezetek helyzetével akarok foglalkozni. Az anyag beszél arról, hogy az üzemi pártszervezetek hogyan harcoltak pozícióik visszaszerzéséért, de nem tér ki arra, hogy ugyanazok az emberek irányítják-e ezt a munkát. Én két nagyüzemet néztem meg. Megállapítottam, hogy a Fémáru- és Szerszámgépgyárban, valamint a Lámpagyárban a régi függetlenített pártfunkcionáriusok nem léptek be a pártba, és ez visszatartja a többieket is. Az anyag ezt nem tárgyalja, hogy ennek mi az oka. Mindkét üzemben a szakszervezet részéről is ugyanez a helyzet, és ez kihat lefelé a szakszervezeti alsóbb funkciókra is. 456 Az ellenforradalom legmélyebben még ma is az üzemekben van. A mi üzemünkből most 85 főt racionalizálunk - köztük egy kis része fizikai dolgozó - ezek az emberek fegyveresen is részt vettek a harcokban. 457 Ebből körforgás lesz, mert ezek az emberek elmennek másik üzembe dolgozni, ugyanakkor nekünk is szükségünk van dolgozókra, tehát helyettük fel kell vennünk. De azt jelenti, hogy az újonnan jött embereknek már nem lesz olyan bázisuk az üzemben, mint azoknak, akik régen ott dolgoznak, nem lesz befolyásuk. A szakszervezettel kapcsolatban: én felhívtam a Vasas Szakszervezet figyelmét, hogy a mi szakszervezeti bizottságunk kiszolgálója volt az ellenforradalomnak. Az üzemből számos MDP-tagot akartak elbocsátani, a függetlenített funkcionáriusok „árulók" voltak. így bélyegzik meg azokat, akik egy-két évig függetlenítve voltak, és most nem lépnek be a pártba. Van köztük olyan is, aki két-három hónappal ezelőtt nyilatkozatot tett a munkástanács felé, hogy soha többet nem lépnek be [sic!] semmilyen pártba, de főleg kommunista pártba nem. Főleg az IB véleménye, hogy ezeket az embereket ki kell rakni az üzemből. Az én véleményem az, hogy még várjunk vele, és egyénenként bíráljuk el ügyüket. Az IB véleménye, hogy sorvasszuk el a munkástanácsot. Az én véleményem pedig, hogy akaratunk ellenére is nagyon sorvad. A munkástanács nem képes saját erejéből olyan problé45.5 Valószínűleg a Népszabadság 1956. november 13-ai számában megjelent Tiszta pártot, tiszta államvezetés! c. cikkre utalt Sándor Pál, ebben az írás szerzője keményen ostorozta az MDP V. Kerületi VB kompromittálódott tagjait. 456 A Fémáru- és Szerszámgépgyár szakszervezeti munkájáról szóló beszámolót Id.: BFL XXXV. 14.C. 1956-1957. 37. őe. 32-53. és 163-186. p. 457 Polyák János ekkor a Fémáru- és Szerszámgépgyár igazgatója volt, így erről az üzemről beszélt felszólalásában. A racionalizált személyekről ld.: Uo. 46. p.
