Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
A munkások nagyon egyetértettek az elmondottakkal, örültek, hogy végre valaki elmondotta [sic!] az igazgatónak is. Azért is örültek neki, mert észrevették, hogy ahogy kezdett stabilizálódni a helyzet, egyes igazgatók újra felvették a régi allűröket. Mindenki számára nagyon pozitív volt ez a gyűlés, negatív hanggal nem is találkoztunk. Ez persze bizonyítja azt is, hogy még nem minden réteghez jutottunk le, mert biztos vannak olyan emberek is, akik nem mindenben értenek egyet a gyűléssel. Mert hiszen az természetes, hogy az ott elmondottakkal a párttagok egyetértenek, a szimpatizánsok egyetértenek, de egynéhányan azért nem értenek egyet [sic!]. Röviden az előkészítésről szeretnék beszélni. 5 000 embert akartunk megmozgatni, 2 500-an jöttek össze. Azt hiszem, egy kicsit mi is ludasak vagyunk benne, nem értettük meg, miről is van szó, még inkább nem tudtuk megértetni, hogy tulajdonképpen mit is jelent ez az aktíva. Arra gondoltunk, ha megtudják, hogy jön Marosán elvtárs, különösebb agitáció nélkül is eljönnek az emberek. Pénteken már láttuk, hogy egy kis baj van, nem úgy mennek a dolgok, ahogyan kellene. Megmondom, nemcsak az volt a baj, hogy nem értettük meg, hogy miről van szó, hanem volt egy bizonyos befelé fordulás is. Csak a kommunisták felé folytattunk agitációs munkát, a pártonkívüliek felé nem. Marosán elvtársnak igaza van abban, hogy a kommunistákban van egy adag gyávaság. A kommunisták egymás között nagyon harciasak, ez téveszti meg a vezetőket is, hogy értekezleteken nagyon harcosak, de amikor lent olyan emberek között vannak, akik visszapofáznak, ott már van visszahúzódás. Addig, amíg megvolt a központi munkástanács, addig a kerületi pártszervezetnek volt nehéz, mióta megszűnt, az üzemi pártszervezetek kerültek előtérbe. Mi sem ismertük fel kellő időben, nem adtunk kellő segítséget az üzemi pártszervezeteknek ehhez a munkához. Gondolkoztunk, miért nem mennek bátran a dolgozók közé, ezt három okban látjuk: a párt szervezeti gyengesége, az alapszervezetek nincsenek kiépítve, van gyár, ahol 19 alapszervezet van a régi 160-nal szemben. Ezek az alapszervezetek, ha megfeszülnek, sem tudják átfogni az egész gyárat. Vannak gyengén működő pártcsoportok is már egyes helyeken. A pártvezetőségi tagok társadalmi munkában végzik munkájukat, így csak munkaidő után tudnak foglalkozni a legtöbb esetben pártügyekkel, mert egyébként kevés pénzt kapnak. Ehhez még azt is tudni kell, hogy az alapszervezeti tagok nagy része új, nincs meg a gyakorlata a munkához. Azzal nem értek egyet, hogy Kispestről vagy máshonnan hozzanak ki embereket a csepeli gyűlésekre, mert akkor a csepeli proli nem látja az előadót, már pedig a hallgatóság látni akarja, mert a beszédet a rádióból is meg lehet hallgatni. Szeretnék általában egy problémát felvetni. [Sic!] Úgy néz ki, hogy Marosán és Kádár [János] elvtársak és a többi elvtársak is akarják a frontot áttörni, és nagyon sietnek. [Sic!] Ugyanakkor kimarad a budapesti pártszervezetek, a kerületi IB-k állandó erősítése, munkájának segítése és az ott lévő kommunisták munkájának összehangolása. Ez a gyűlés világosan megmutatta ezt. Teljesen egyetértek azzal, hogy gyűléseket szervezzünk és politizáljunk, de emellett gondolkozni kell azon, hogyan tudjuk a pártszervezetek munkáját erősíteni. A politikai befolyásunkat a párt szervezeti erősítése is kísérje. Itt a Budapesti Intéző Bizottság munkájának gyors javításáról volna szó. Marosán elvtárs arról beszélt, hogy úgy tudta, hogy 434 A fentebb említett 1957. március 25-ei XXI. Kerületi IIB-n elhangzott, hogy „[...] a munkástanácsok részéről nagyon megnyilvánul a csüggedés és bizonytalanság. Az Öntödében és másutt is azt mondják, hogy nem mondott semmi jót a munkástanácsokról, és ez bizonyos csüggedést okozott a munkástanácstagokban.". BFL XXXV.26.a. 1956-1957. 2. öe. 31. p.
