Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
Jelentés a kulturális terület helyzetéről Az ellenforradalmárok és a pártellenzékiek fő gócai [sic!] a kulturális területen megvoltak már október előtt is. Nyíltan, és egyre bátrabban működtek itt ellenséges elemek (Szakáts Miklós, Somogyvári Rudolf stb.) és a pártellenzékiek olyan képviselői, mint Háy Gyula, Déry Tibor stb. Ugyanakkor a pártvezetés sok hibás tette is az ellenség malmára hajtotta a vizet, sok becsületes művészt taszított el a párttól. így történhetett meg, hogy a művészeti területen valóságos őrségváltás kezdődött meg október végén. A művészeti forradalmi bizottságok még december folyamán is nyíltan uszítottak a rendszer ellen. 387 Október-november folyamán az írószövetség elnökségében helyet kapott több addig hallgató, közismert jobboldali író. A Színház- és Filmművészeti Szövetség vezetését leváltották, és a vezetés Apáthi Imre, Szakáts Miklós, Kárpáthy Gyula révén ellenséges elemek kezébe ment át. A Képző- és Zeneművészeti Szövetség vezetéséből eltávolították a nagy tehetségű párttag és velünk szimpatizáló művészeket (Domanovszky Endre, Bernáth Aurél stb.). Új művészeti szakszervezetet hoztak létre jobboldali elemek vezetésével. A Színész Szakszervezet vezetője például Ajtay Andor és Sinkovits Imre [lett]. Az ellenforradalmi erők ezen a területen ma már óvatosabbak, de még mindig rendkívül aktívak. Pozícióik megvédése érdekében sok változatban alkalmaznak aljas és körmönfont eszközöket. A korrektség álarcát öltik magukra, a művészi haladás bajnokainak tüntetik fel magukat, a velünk szimpatizáló elemeket művészileg háttérbe szorítják, jó kapcsolatot építettek ki a sajtóval (Somogyvári közepes teljesítményét a Sasfiókban valósággal ünnepelték a lapok), 388 ugyanakkor fenyegetik a pártba belépni szándékozókat, és védőszárnyuk alá veszik a hozzájuk csatlakozókat. Február végétől vezetőik majdnem teljesen háttérbe vonultak, és kisebb famulusaikon keresztül dolgoznak. A párttal szembenállók módszereit, a jelenlegi helyzetet érzékelteti néhány konkrét példa: Egri István, a Petőfi Színház új igazgatója a művészi munka zavartalanságára hivatkozva megtiltotta a pártszervezést, ugyanitt Somogyvári Rudolf és barátai fenyegetik a volt párttagokat, de fűt-fát ígérnek az őket támogatóknak. A képzőművészek jobboldali elemei megszervezték a naturalista művészek csoportját, amit politikai csoportosulásnak alakítanak ki. Állami támogatást követeltek maguknak, és elintézték, hogy műveiket három országban is kiállítsák állami költségen. (Legjobb művészeink valutáris okokból még tanulmányi kirándulásra sem mehetnek, nemhogy müveiket kiállítsák). A Néphadsereg együttes nacionalista tagjai összeálltak egy külön csoportba, „Vadrózsa" néven megszerezték az együttes ruhatárát, műsorukra kitűnő kritikát kaptak a lapokban, és már két külföldi útra lekötötték őket. 389 Ugyanakkor az együttes becsületes tagjaiból összeállt csoport támogatására nincs állami fedezet. A jobboldali elemek sikeres ténykedését az teszi lehetővé, hogy a párt erői teljes defenzívában vannak, az állami irányítás csődbe jutott, és a területen teljes az eszmei és szervezeti zűrzavar. 387 Az MSZMP IIB 1957. május 14-én hozott végül határozatot a színészek 1956. októberi magatartásával kapcsolatban. MSZMP III. 252. p. illetve MSZMP V. 244. p. 388 Edmond Rostand: Sasfiók c. darabjáról van szó, amit a Petőfi Színház tűzött műsorra. A színdarabról és Somogyvári Rudolfról a Népakarat közölt méltató kritikát 1957. március 5-ei számában. 389 A Bp. IIB ezen kijelentésével ellentétben az MSZMP központi vezetése támogatásáról biztosította 1957. február 12-ei ülésén a Honvéd együttesből megalakult Vadrózsa tánccsoportot. Vö.: MSZMP II. 112-113. p. A Népszabadság 1957. március 1-jei számában foglalkozott a témával Van-e, lesz-e Honvéd Művészegyüttes c. cikkében.
