Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
eddig támogatták őket, a hibák kijavításában is támogassák őket. Sokkal helyesebb, ha a munkástanácsok kérik a dolgozók ezirányú támogatását, mert a munkástanácsok mellett ott van a dolgozók többsége. Mi ennek megbeszélése érdekében még ebben a hónapban összehívjuk őket. 349 Az ifjúsággal kapcsolatban olyan álláspontot foglaltunk el, hogy csak ott hozzunk létre ifjúsági szervezetet, ahol a megfelelő kommunista mag megvan. Azonban ez még nagyon kicsi. Tapasztalatunk, hogy pártszervezeteink fő tevékenysége abban merül ki, hogy a tagszervezést viszi és irányítja. Ez azonban nem elég. Amikor a kommunista belép a pártszervezetbe, nem kap pártmunkát, nem tisztázzuk vele az alapvető kérdéseket, nem vitázunk vele, és épp ezért az eszmei egység nincs biztosítva. Ma még erős fegyelmezett pártszervezetet kialakítani sokkal könnyebb, mint félév múlva, mert ha ma megtűrjük a lazaságot, erről később a tagságot leszoktatni nagyon nehéz. Az értelmiségi intézményekről, hivatalokról ezekkel komoly vitákat folytatunk le. Az értelmiség nagy része ma teljesen a megalkuvás vonalát viszi. Nekünk a megbocsátás szellemét kellene vinni. A fő veszély ma nem az ellenforradalmi veszély, hanem a Rákosi-Gerő-féle szektáriánusság [sic!]. Az az álláspont, hogy ez bizonyos fokig kihat a munkásosztályra, épp ezért az értelmiségiek felé nem is annyira azt visszük, hogy lépjenek be a pártba, hanem a fő vonalunk az, hogy ezeket komoly vitákon keresztül meggyőzzük helytelen álláspontjukról. A munkások között elég értelmiségellenes hangulat van, ez veszélyes, mert nekünk az értelmiségiekre nagy szükségünk van. A munkásokkal meg kell értetnünk, hogy ezek közül a legtöbbet be kell vonni a pártépítésbe. Felvetették az értelmiségiek több oldalról, - amivel én is egyetértek - hogy rendkívül bizalmatlanok velük szemben a minisztériumok és a kormány is. Miben nyilvánul ez meg? Abban, hogy nem kérik ki eléggé a véleményüket különböző szakkérdések megoldásához, ha ki is kérjük [sic!], akkor legtöbb esetben elutasítják anélkül, hogy megmagyaráznák, hogy miért. Ma így nem lehet dolgozni. Ha valami nem megfelelő mondjuk meg, hogy miért nem. Nagyobb bizalmat kell szakmai vonalon feléjük adni. Március 15-ével kapcsolatban: a tervezetet elolvastam, azonban van ennek egy fontos hiányossága. A tervezet leszögezi, hogy az ellenforradalmi erők készülnek március 15-re. Ennek különböző jelei mutatkoznak. Mi a céljuk ezzel? Az, hogy a félelemérzetet minél tovább fenntartsák. A pártszervezés ezirányú munkája túl lassú. Az ellenforradalom ilyen irányú tevékenységével szemben, véleményem szerint így nem lehet dolgozni. Nekünk már most az előkészítés terén mindenhol tisztázni kell: a március 15-ét hogyan használja fel az ellenforradalmi erő jogtalanul, és Petőfi nevét hogyan használja fel, tisztáznunk kell, hogy mik voltak azok a követelmények, például politikai demokrácia, rá kell mutatnunk, hogy mi ezt már túlhaladtuk, követelték a függetlenség jelszavát, mi ezt már megvalósítottuk [sic!]. Ezeket mi be is tudjuk bizonyítani. Az ellenforradalmat le kell leplezni. A másik pedig beszélnünk kell arról, hogy aki a legkisebb rendetlenséget fogja elkövetni, megnézheti magát március 15-én. Jóval több előkészítés szükséges, mint amennyi tervezve van. 350 Helyes a március 14-ei megemlékezés az iskolákban, hiszen az ellenforradalmi erők elsősorban a gyermekekre számít, s rajtuk keresztül akarják céljukat elérni. Mi meg megteremtjük annak a lehetőségét, hogy március 15-én a gyermekek otthon maradjanak szülők nélkül. Ennek a problémának 349 Az MSZMP XIV. Kerületi IIB 1956. december 14-én határozott arról, hogy 1957. január lü-éig minden üzem munkástanács-elnökével beszélgetést folytat az IIB. A találkozókról a január 4-ei ülésen számolt be Schumelh János. BFL XXXV. 19.a. 2. őe. 4-7. p. 350 A rendőrség március 15-ei előkészületeiről Id.: BFL XXIV.l. 220-64/1-1957.
