Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
Meg kellene nézni a minisztériumoknál, hogy a racionalizálás után középszerveket hoznak létre. Ezeket csak hosszú harc után sikerült megszüntetni. Ennek szükségességét meg kellene vizsgálni. Az értelmiségi kör: ezek a kulturális értelmiség és a műszaki értelmiségből tevődnek össze. [Sic!] Szeretném felvetni, hogy a kulturális értelmiség felé a kommunista munka rendkívül gyenge," 41 Központi területük a Művészeti Szövetség, főtitkáruk Szakáts Miklós, akiről az a hír terjedt el, hogy az Intelligence Service tagja. Helyes volna megvizsgálni. A MÜDOSZ szétdarabolása után létrejött egy szabad szakszervezet. Október 23-a után, aki magát művésznek tekintette, megjelent a Színház- és Filmművészeti Szabad Szakszervezetben, és itt választottak egy forradalmi bizottságot, ami később átalakult szakszervezeti vezetőséggé. A kommunista művészek alakítottak aktívákat. A viszony közöttük nem a legjobb. A kommunistáknál erős a szektarianizmus [sic!]. Nekik néhány pozíciót meg kell hódítani a szakszervezetben, ez elől nagyon erős az elzárkózás. Figyelmet kell fordítani a kulturális területre a párt vezető szervei részéről is azért, mert több elvtárs panaszkodott, hogy képtelenek bejutni a Központi Vezetőséghez. Ugyanakkor bejut könnyedén Boreszku [], aki múlt évben el volt ítélve. Ez az ember most lázasan tevékenykedik, külföldi utakra készül. Ez szerintem nagyon veszélyes, sok kárt okozhat, s mégis állami támogatással dolgozik. A fő támadás még mindig a szakszervezetek felé folyik a pozíciók megtartására. Javaslatom, hogy a Budapesti Intéző Bizottság és a Központi Intéző Bizottság pártszervezetei, akik ezzel a munkával vannak megbízva, a művészek felé intenzívebb foglalkozást biztosítsanak. A METESZ-szel kapcsolatosan, erős támadás indult meg szétdarabolásukra. Felvetődik, hogy ki fogja itt a vezetést biztosítani. Valkó elvtárs, a METESZ főtitkára régen párttag volt, de most még nem lépett be a pártba. A pártnapokon igen sokat beszélnek a bizalom kérdéséről, felvetődik, hogy harcoljunk jobban a szakszervezetek megbecsüléséért, ezekhez bátran nyúljunk hozzá. Az értelmiség felvetette még a szervezetlenség kérdését. Ezt a múltban félreértették az elvtársak. A kulturális területen nagyméretű az elkeseredés, aminek oka, hogy több olyan művészt megerősítettek funkciójában, akik az október 23-ai események után lelki kényszert éreztek magukban, hogy nyilatkozzanak a Szovjetunió ellen, mint például Kellér Dezső, aki kijelentette, hogy nem konferál addig, míg a kormányt nem bírálhatja, s nem is konferál, vagy Darvas Szilárd, aki hasonló véleményen van. Vagy például Mészáros Ági, aki az elsők között nyilatkozott a szovjet csapatok ellen, most az újságok dicshimnuszokat zengenek róla. Az elvtársak nem az ellen tiltakoznak, hogy ne játsszanak, hanem az ilyen túlzott népszerűsítés ellen. Ezeknek még mindig udvarolunk. Beszéltem például Bánki Zsuzsával, nem lép be a pártba, neki is az a véleménye, hogy ez helytelen dolog. Felvetették például, hogy miért Palló [Imre] az Operaház igazgatója, mikor Palló jobboldali beállítottsága közismert. Fényes Szabolcs beállításával kapcsolatban sem kérdezett a minisztérium tőlünk semmit, vagy Egri István kinevezésével kapcsolatban, aki azt mondta fasiszta múltjára vonatkozóan, hogy önkritikát csak kényszerből gyakorolt, és ő most sem változott semmit. A nyelvoktatással kapcsolatban az a véleményem, hogy a Népművelési Minisztérium ezt rendkívül bonyolulttá igyekszik tenni. Nem tudom megérteni, hogy miért nem mondja ki, 341 Az APO 1957. február 19-én készült feljegyzése igyekezetett bemutatni a műszaki értelmiséget foglalkoztató legfőbb kérdéseket. BFL XXXV. 1 .c. 16. őe. 22-34. p.
