Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
maguk sem látják világosan feladataikat. Az igazgató és a munkástanács között sok vita folyik a jogkörrel kapcsolatban. Igazgatóink tekintélyes része sajnos nem áll ki elég következetesen a helytelen intézkedésekkel szemben, s nem olyan álláspontot képvisel, amelyet a népgazdaság érdeke megkíván. A munkástanácsok saját elgondolásaik szerint, segítséget nem kapva munkálkodnak. Mindehhez hozzájárul még, hogy ellenséges, osztályidegen elemeknek sikerült igen nagy számban megkaparintani a munkástanácsok vezetését, vagy vezető funkciót. Ezeknek az elemeknek az utóbbi időben kisebb lett a hangjuk, ma már nem lépnek fel olyan nyíltan a párt és a kormány ellen. A munkástanácsokkal kapcsolatban a különböző szervek (MSZMP, szakszervezet, igazgató, minisztérium stb.) részéről sokhelyütt az a vélemény, hogy nincs szükség rájuk, több zavart és kárt okoznak, mint hasznot - nem ez a véleménye a dolgozóknak. A helytelen felfogás alapja, hogy a munkástanácsot nem úgy tekintik, mint olyan szervet, amely az üzemi demokratizmus megvalósításának fontos része - de csak egy része - s amelyen keresztül a dolgozók beleszólása növekszik az üzem ügyeibe. Pártszervezeteink tisztánlátását, munkáját igen nagymértékben zavarja, hogy ki nem mondva, de még ma is sokhelyütt az a vélemény - a munkástanácsok többségében is ez a vélemény az uralkodó - hogy a pártszervezetek ne foglalkozzanak a termelés kérdéseivel, mert ez a munkástanácsok feladata, a pártszervezetek csak politizáljanak, s azt is lehetőleg munkaidő után. A pártmunkások összejövetelei (pártnapok, aktívák) általában jól sikerültek, hangulatukat nagy aktivitás, cselekvőkészség jellemzi. Ugyanakkor az is jellemzőjük, hogy a párttagok nagy részét nem tudják még pártmunkával ellátni, továbbá hogy rendkívül nagy szükség van a pártonbelüli politikai meggyőző munka fokozására. Igen sok kérdésben van a párton belül is zavar. Ennek, valamint az összes politikai helyzetnek is jellemzője, hogy a párttagok nem kis része titokban szeretné tartani párttagságát (nem üzemében, hivatalában lép be, nem ott tevékenykedik stb.) Nehezíti a pártonbelüli politikai munka kibontakozását továbbra is az egész vonalon bár az utóbbi időben javulás tapasztalható - a kellő információ hiánya, a különböző párt- és állami szervek (sajtó, rádió stb.) összehangoltságának hiánya. A vezetés nem elég konzekvens, cselekvése egy sor döntő kérdésben, mint például a karhatalom, és egyes területeken a kommunisták eltávolítása üzemekből, hivatalokból és így tovább. [Sic!] Gátolja továbbá a munka megjavítását ennek ideiglenes jellege: a program, szervezeti szabályzat, végleges választott szervek hiánya stb. Nehezíti a munkát továbbá a Budapesti Intéző Bizottság munkamódszerének több hiányossága. Az a tény, hogy az Intéző Bizottság még nem nyújt elég politikai irányítást és segítséget a kerületi szerveknek. II. A párt és a pártonkívüli rétegek viszonya, politikai munka a tömegek között: A politikai hangulat pozitív tényezői: a javuló közhangulat alapja politikai téren a kormány határozott intézkedései az ellenforradalmi elemek s a közbiztonság fokozása érdekében. A Szovjetunió, a népi demokratikus országok növekvő támogatása, a lengyel párt vezette haladó erők választási győzelme, az imperialista reakciós erők nyomásának átmeneti csökkenése.
