Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
csekély kivételtől eltekintve a körzeti pártszervezetek nem is ismerik azokat a párttagokat, sőt nem is tudnak róluk, akik üzemi, hivatali pártszervezetekben léptek be a pártba. Ott azonban, ahol a kerület megküldte a körzeteknek a területükön lakó üzemi- és hivatali kommunisták névsorát, mint például a IX. és XX. kerület egyes körzeteiben, ott a politikai munkát körzeti és üzemi párttagok együttes erővel tudják végezni. A lakóhelyeken folyó politikai munka egyik fontos területe volt a múltban az iskolai munka. Egy pár éve a körzeti összekötők tevékenysége megszűnt, és így megszűnt az a kapcsolat is, amely iskolai kommunisták, körzeti kommunisták és kommunista szülők között fennállt. A reakció napjainkban tapasztalható megnövekedett iskolai tevékenysége is könnyebben legyőzhető lenne, ha egy-egy körzet kommunistái egyesíthetnék erejüket vele szemben. A körzeti pártmunkában résztvevő elvtársak majd kivétel nélkül valamennyien felemlítették, hogy a Horthy-rendszertől átvett házmesterek egy jelentékeny része népellenes beállítottságú, és eddig nem volt mód ezeknek a leváltására. Igaz, hogy az alacsony fizetés is hozzájárult, hogy nemigen tudtak helyettük másikat találni. Most amellett, hogy a népi demokráciához hű munkásokkal és családokkal le lehetne cserélni a megbízhatatlan házmestereket, helyes lenne, ha a kevés számú párttag házmestereket a körzeti pártszervezet - amelyhez tartoznak - közvetlenül tudná munkájában segíteni. Az ellenforradalmi események óta eltelt rövid pár hét alatt egyre inkább érvényesül a körzeti pártmunkában az a tendencia, hogy politikai bázispontokká épüljenek ki. Rendszeres pártnapok, előadások és viták tartása is mutatja ezt, de nem utolsó sorban az az igyekezet, hogy a környék lakossága, beleértve a fiatalságot is, kedvelt otthonává, szórakozóhelyévé tegyék ezeket a körzeti helyiségeket. Annak ellenére, hogy ma még a körzetek tapogatóznak az ilyen természetű munkamódszerekben, de máris eléggé általános, hogy a körzetben, vagy a körzet számára igénybe vett helyiségben heti 2-3-4-szer [sic!] rendszeres politikai élet folyik. Komoly gondot okoz a helyiség-kérdés, mert az ellenforradalmat követő napokban sorra elfoglalták a meglévő körzeti párthelyiségeket, és volt egy bizonyos hajlam a kerületi pártszervezeteknél is ezek gyors feladására. így állt elő a mai helyzet, hogy a legszerencsésebb kerületek is meglévő körzeti helyiségüknek csak felét tudták megtartani, de van olyan kerület is, amelyiknek 1 vagy 2 körzeti helyisége maradt meg. A tapasztalat azt mutatja, hogy - különösen, ahol nagyok a távolságok - nem célszerű megoldás két vagy több körzet összevonása egy helyiségbe, inkább az a megoldás látszik célszerűnek, hogy üzemi és hivatali kultúr-helyiségekben rendezkedjenek be, lehetőleg minél több helyen a helyiséghez nem jutott körzeti pártszervezetek. A helyiség- és felszerelésgond a körzetek kulturális tevékenységében különösen komolyan jelentkezik, hiszen a tömegszervezetek területi helyiségeinek megszüntetésével a lakosság majdnem teljesen elesett a klubszerű intézményektől. Nálunk nem az a helyzet, mint a Szovjetunióban, ahol a gyárak közelében épült sok esetben a lakóterület, a klubokkal és szórakozóhelyekkel együtt. A Budapesti IB 1957. februári határozatai 329 A Budapesti Intéző Bizottság megállapítja, hogy a körzeti pártmunkának ismét vissza kell állítani azt az 1949 előtti szerepét és jelentőségét, amelyet a körzetekben gyakran mostoha körülmények között is helytálló áldozatkész kommunisták vívtak ki. Ezért legfontosabbnak tartja: 1. Megjavítani a lakóterületen végzett politikai tömegmunkát. Szakítani a kampányszerű, mechanikus, lerohanó agitációval - a kirendelt üzemi és hivatali 329 Utólag ceruzával bejegyezve.
