Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

rozására, összeforrott erejére van szükség. Pártunk fejlődő ereje, immár 150 000 tagot számláló tábora már ma is nagy erő, tömegerő. A kommunistáknak meggyőződésük tudatában, félelem nélkül kell harcukat vívniuk. A hibákat helyre kell hozni, s ehhez is az összefogás szükséges. Ha min

den dolgozó a maga helyén minden eszközzel védi a munkáshatalmat, a végső és teljes győzelem hamarabb bekövetkezik. Válogatott dokumentumok és források a budapesti pártmozgalom történetéből, 1956 november - 1957 június. Az MSZMP Budapesti Bizottsága Oktatási Igazgatósága és Archívuma - Elméleti és módszertani közlemények 23. szám, 1982., 49-51. old. - Közli: Kádár János: Szilárd népi hatalom, függeüen Magyarország. Válogatott beszédek. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1959., 22-26. old. Az aktívaértekezleten három pontból álló határozatot fogadtak el, amelyek közül az első a volt MDP tagoknak az MSZMP-hez való közelítéséről, a második a munkástanácsokkal kapcsolatos pártálláspontról, a harmadik a termelés, a termelékenység emeléséről szólt. 1. A Csepeli Munkástanács 1957. január 11-én mondott le. 2. 1956. november 24-én hirdették ki az 1956. évi 25. számú törvényerejű rendeletet a munkástanácsokról. 152. A BFT V. B. által kiküldött Átszervezési Bizottság javaslata a vb számára a tanácsi ügyvitel egyszerűsítéséről 1957. február 5. A tanácsok működésétől mind a lakosság, mind az államigazgatási és tudományos dolgozók sokat vártak: nagyobb hatáskört, egyszerűbb szervezeti felépítést, a bürokrácia csökkentését, igazi tömegkapcsolatokat. Az állami munka nagyfokú és káros centralizációja nyomán már 1951-52-ben megkezdődött a tanács, a VB és az osztályok hatáskörének fokozatos csökkentése. Bár a tanácsi vállalatok száma nőtt, ez nem jelentett nagyobb hatáskört. Ennek oka egyrészt az, hogy néhány nagyjelentőségű szerv (Elektromos Művek, HÉV, Statisztikai Hivatal, színházak) elkerült a tanácstól, főként pedig az, hogy a tervezési, gazdálkodási megkötöttségek folytán a minisztériumok egyre inkább a legapróbb részletekig beleavatkoztak a vállalatok operatív munkájába. A második tanácstörvény nem hozta meg a várt eredményt. A szakigazgatási szervek ugyan önálló hatóságok lettek, és elvileg csak ők irányíthatták volna az alájuk tartozó szerveket, azonban ugyanakkor a VB elvi irányító és koordináló tevékenysége teljesen