Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

Tanulmány a budapesti ipar fejesztésének korlátozásáról - részlet 1956. május Budapest lakosság számának az elmúlt tíz év alatt bekövetkezett rohamos növekedése sürgető szükségként veti fel olyan intézkedések meghozatalát, amelyek révén az ország és fővárosa közötti helyes arány kialakulhat. Budapest lakossága 1941-ben - beleértve a később idecsatolt peremtelepüléseket is 1 700 000 fő volt. Ugyanakkor a budapesti ipar és más foglalkozási ágak import munkaerő szükséglete mintegy 40 000 fő volt, amit az ingavándor forgalom mérlegéből egyértelműen megállapíthatunk. Budapest lakosság száma ezzel szemben - ugyanazon területekre vonatkoztatva - 1954-ben elérte az 1 850 000 főt, a munkaerő import pedig ugyancsak az ingavándor forgalom adatain keresztül közelítve meg annak számszerű eredményét -, 175 000 főre emelkedett. Ebből következik, hogy Budapest nappáli népessége elérte, sőt jelentősen túlhaladta a kétmillió főt, ami különösen súlyos nehézségeket eredményez az ország közlekedési feladataiban, az országos anyagellátásban, a tanácsi igazgatás, városgazdálkodás és a főváros ellátásának megszervezése egész vonalán. Budapest lakosság számának csökkentése egyedül a magyar ipar tervszerű decentralizációján épülhet fel, amire annál inkább szükség van, mert az ország egyéb területei iparilag elmaradtak. Az ipar decentralizációjának szükségességét azonban külön is döntő módon indokolja az a tény, hogy egyes iparágaknak budapesti telepítése a népgazdaság szempontjából egyenesen káros és a termelőerők szocialista elhelyezésének elveivel szemben álló. Az ipartelepítés helytelensége - adott esetben az ipari termelésnek Budapesten történő elhelyezése - kifejezésre jut sok anyagnak - nyersanyagnak, fűtőanyagnak, félkész gyártmánynak és készárunak - felesleges, észszerűtlen és gazdaságtalan szállításában, ami egyrészről a termékek önköltségét fölöslegesen növeli, másrészt az amúgy is csökkent szállítóképességű vasutat fölösen igénybe veszi. A budapesti ipar széttelepítésének kérdése évtizedek óta foglalkoztatja a magyar gazdaságtudományok képviselőit, és időnként az illetékes kormánykörök is felvetették a magyar ipar decentralizációjának szükségességét. Meg kell mondanunk azonban, hogy minden ilyen irányú törekvés ezideig eredménytelen maradt. Az első ötéves terv ilyen irányú célkitűzései is csak olyan formában voltak eredményesek, hogy egyes vidéki városokban megvetettük az ipar alapjait, bizonyos mértékben megjavítottuk az iparban Budapest és a vidék közötti arányt, abszolút értelemben azonban nem csökkentettük Budapest iparát, sőt meglévő üzemeinek sokszor meggondolatlan és az ipartelepítés szocialista elveinek figyelembe nem vételével történő fejlesztése révén az ipar súlyát Budapesten döntő módon erősítettük. Ennek eredményeként jelentkezik Budapest lakosság számának fentebb kifejtett aránytalan és nem kívánatos emelkedése.