Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

Szakterületén a „csúcstanácsként" tevékenykedő VKGM összesítette és képviselte az Országos Tervhivatal felé az összes megyei (fővárosi) igényt, pontosabban az Országos Tervhivatal által juttatott anyagmennyiséget lebontotta mind a fővárosra és a megyékre, mind a közvetlenül a minisztérium alá rendelt saját vállalatai számára. (Az Országos Tervhivatal, mint az anyag- és pénzgazdálkodás központi szerve, a beszerzésekhez biztosított pénzfedezetre csak 30-35 százalékos anyagkiutalást adott.) Továbbá készlet- és időnormákat dolgozott ki, anyagnyilvántartást vezetett és még a város- és községgazdálkodási szállítási ügyeket is intézte. Egyéb példák sorolása helyett hadd hivatkozzunk a VKGM Lakásgazdálkodási Osztályának munkakörére. Az osztály számos helyi érdekű és tanácsi felügyelet alá tartozó vállalatra tette rá a kezét. A lakásértékesítésben, ingatlanközvetítésben, vállalatok tucatjainak részkérdésével foglalkozott a minisztérium. Pl. a 48 tatarozó vállalat esetében a minisztérium döntött az egyes helyiségek átalakításáról is. Az Országos Tervhivatalhoz benyújtott igények listáira az anyagok, szerszámok teljes részletességgel kerültek fel, ide értve még egyes községi utak, községi fürdők javítását, sőt WC-k, ablaküvegek pótlását, de még 300 dobkályha, 1800 db kályhacső, 1 tonna forrasztó ón beszerzését is. Hogyan tud ez esetben olyan fontos feladatának, mint pl. a főváros lakóház-ellátására vonatkozó minisztertanácsi határozat végrehajásának eleget tenni? A Fővárosi Tanács teljes igazgatási függése megmaradt, de gyakorlatilag bizonyos fokig enyhült. 1956 folyamán újabb 15-20 százalékkal csökkent a tanácsoknak kiadott tervezési OT mutatók száma. Ezeket a Fővárosi Tanács részére közvetlenül a MT adta ki. Az 1066/1956. (VII. 29.) sz. MT a helyi gazdaságpolitikai szempontokat mérlegelve bővítette a tanácsi bevételi források körét. A hivatkozásra alkalmas állásfoglalások, a költségvetési többletjuttatások és a kiskapuk számának növelése - „fentről", nem kevésbé a Fővárosi Tanács vezetőinek, új apparátusának növekvő szakismerete, a pontosan körülhatárolt önkormányzati működésre irányuló igénye - „lentről" együttesen hozott némi javulást a főváros mindennapi életvitelében. Mi sem természetesebb, mint hogy a VKGM megszűnése után az 1956-os ellenforradalom okozta károk helyreállítására létesült újabb kormánybizottság működése ellen a Fővárosi Tanács a legélesebben tiltakozott. Az intézményben a régi VKGM utódját és a Fővárosi Tanács iránti bizalmatlanság jelét vélték felfedezni. Nem alap nélkül. A Tanács köreiben elevenen élt a MT-nak azon, a racionalizálásról szóló 1954. április 16-i határozata, amely a hatékony államigazgatás főfeltételét a hatásköröknek a munkát végző szervekhez történő csatolásában látta. A helyi élet sokirányú problémáinak megoldásában előrelépést hozott a tanács szakigazgatási szerveinek megerősítése és kiépítése. A régi BM alárendeléshez viszonyítva szakmai előnyt és tekintélynövekedést eredményezett ezek szakmai minisztériumok alá rendelése. Javult a káderutánpótlás. A közvetlen és áttétes szakmai minisztériumi függés egyidejűleg felerősítette a minisztériumok „beleszólását". A rninisztériumi állásfoglalások súlyát esetenként megsokszorozta, hogy igényeik egy részét a Minisztertanács mellett működő Tanácsi Szervek Osztálya adta ki utasításként. Előző, s jelen dokumentumkötetünk számos irata tanúsítja: 1952-től megújulóan a