Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)
ELŐSZÓ
beszámoló szerint: „.. .január 23-a után fokozódott a nyugtalanság. A Lovag utcai iskolában gyertyagyújtás volt. A Labda utcai iskolában röpcédulaszerűen terjesztettek kormányt gyalázó verseket. Csaknem valamennyi iskolában - esetíeg csak fenyegetés formájában - próbálkoztak akasztással." 6. Az MSZMP IKB 1957. február 26-i, már idézett határozata kimondta „A KB helyesli és támogatja az IB által elfoglalt és a pedagógusok február 18-i országos megbeszélésén is elfogadott álláspontot, hogy a magyar úttörőmozgalmat újjá kell szervezni." A BFT V. B. május 24-i ülésére készült jelentés szerint az úttörőmozgalom munkáját nehezítette, hogy „a pedagógusok helyeslésével is találkozott az úttörőmozgalom februári zászlóbontása, azonban a vezetésben szerepet vállalni nem voltak hajlandók". 7. Több kerületi jelentés megemlíti a karhatalom szerepét, egyik-másik kritikus hangon. Pl. a VII. ker. Tanács V. B. 1957. március 16-i ülésére készült előterjesztés: „Hátrányosan hatott januárban a karhatalom, pedagógiai szempontból nem mindig tapintatos segíteni akarása... A tanulók hamis romantikát keresve „hősöknek" képzelték magukat, hogy velük még a karhatalom is foglalkozott." 8. A kihagyott rész a félévi tanulmányi eredményeket sorolja fel, részletes statisztikai adatokkal kiegészítve. 9. A fővárosban 112 általános iskolát és 43 középiskolát ért anyagi károsodás. 10. Az úttörőmozgalomra ld. még a 157. számú iratot. 11. A kihagyott rész az Oktatási Osztály egyéb tennivalóival foglalkozott. Pongrácz Kálmán vb-elnök beszámolója a BFT ülésén az 1956. augusztusi tanácsülés óta történt eseményekről 1957. május 17. Szeretettel üdvözlöm a Fővárosi Tanács minden tagját a mai, hosszú idő és rendkívüli események után megtartott tanácsülésen. Mindnyájunkban élénken él még a múlt évi ellenforradalom emléke, mely el akarta távolítani a helyükről mindazokat, akik munkájukkal a nép ügyét szolgálják és a magyarországi kapitalista restaurációt kívánta megvalósítani. Múlt év október 23-án hosszú ideig tartó eszmei, politikai hangulatkeltés után annak ürügyével, hogy a múlt hibáit akarják helyrehozni, nyíltan tevékenykedni kezdtek azok az elemek, akik nem tudtak és sohasem tudnak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy hazánkban visszavonhatatlanul véget ért a földesurak és tőkések uralma, és a nép gyakorolja a hatalmat. A főváros helyzetéből természetszerűleg következik, hogy az ellenforradalmi megmozdulás Budapestről indult ki. Az első megmozdulásokban, mint ismeretes, még sok olyan ember vett részt, aki nem tudta, nem ismerte fel az események jellegét. A későbbi napokban azonban, ahogy a Kormány egyre inkább jobbra tolódott, úgy ütötték fel a