Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

a nevelő bement órára, a tanulók kijelentették, hogy ők sztrájkolnak és kérték a nevelőt, hogy ő is sztrájkoljon velük. Előfordult, hogy kormány és pártellenes jelszavakat kiabáltak. A szovjet csapatok kivonását és az ország semlegességét követelték. Nevelők és gyermekek közül többen disszidáltak.

3 Januárban a tanulók nyíltan agitáltak a hitoktatás mellett.

4 Megfélemlítették, megverték azt a tanulót, aki nem jelentkezett hittanra. Orosz tankönyveket széttépték, elégették. (Például a Rákóczi úti iskolában.) Februárban kormány és pártellenes röpcédulákat írtak és terjesztettek. Megverték a kommunista szülők gyermekeit, tanulósztrájkot szerveztek az orosz nyelv tanulása ellen. Gyakoriak voltak a verekedések, akasztási kísérlet is előfordult. (A tippet az újságból kapták.) Megkísérelték a disszidálást stb. Nem volt olyan iskolánk, ahol ne fordult volna elő ilyen, vagy ehhez hasonló dolog.

5 Miért történhettek meg mindezek? Véleményünk szerint azért, mert iskoláinkban a legalapvetőbb politikai, de sok esetben pedagógiai kérdésekben is hiányzott a nevelőtestület egységes állásfoglalása. Sokan, még februárban is a politika mentes iskola felfogása mellett foglaltak állást. Fontos kérdésekben, mint a hitoktatás és az idegen nyelv oktatás, nagyfokú közömbösség, tehetetlenség mutatkozott meg, amihez hozzájárult, sőt fokozta ezt a felsőbb szervek határozatlansága, néhol késések, másutt pedig elsietett rossz rendelkezések. Sok fontos politikai kérdést nem láttak nevelőink tisztán, s nagy volt a fejekben uralkodó politikai zűrzavar. Ilyen kérdések voltak: forradalom volt-e, vagy ellenforradalom? Kié a vezetőszerep? (Ebben az időben vitatkoztak az hók és az értelmiség vezető szerepéről.) Felvetették a munkáspárt szükségességének kérdését is. Az értelmiség szerepe és helye a társadalomban ugyancsak foglalkoztatta őket, vakmint az ország semlegességének és a hazafiasság fogalmának kérdése is. Nem láttak tisztán a Szovjetunióhoz való viszony tekintetében sem. Előtérbe került Jugoszláviával és a Nyugattal való kapcsolatunk is. Rendkívüli mértékben foglalkoztatta a kerületi pedagógusok közvéleményét az értelmiség anyagi megbecsülése, valamint a pedagógusok fizetésének rendezése. A XX. Kongresszus Sztálinra vonatkozó értékelésének revidiálása Hruscsov elvtárs beszéde alapján kételyeket okozott sok nevelőnél. Valamilyen sztálini rehabilitációt láttak benne, s attól tartottak, hogy ez Rákosi és Gerő rehabilitációját vonná maga után. Sok helyütt tapasztalható bizonytalanság az MSZMP-vel és a kormánnyal szemben olyan indokkal, hogy az új kormányban régi elvtársak is résztvesznek, mint például Apró Antal, Kiss Károly stb. Egy-két fontos kérdésben, mint például ellenforradalom vagy forradalom, a párt vezető szerepe, az úttörőmozgalom szükségessége,

6 már igen komoly fejlődés tapasztalható. Ha e kérdésekben a tisztulás hamarabb beállt volna, nyilvánvaló, hogy az iskolai oktató-nevelő munka is gyorsabban konszolidálódott volna. Világosan látni kell, hogy az iskolai élet megszilárdulását olyan tényezők is késleltették, mint például a nevelők fegyelmének lazasága, az iskola házirendjének be nem tartása, a szülői házzal való kapcsolat hiánya. Az úttörőházi foglalkozások, de még inkább az ifjúsági mozgalom hiánya is e visszahúzó tényezők közé sorolható. A tanulókat az órán és iskolán kívül nem tudtuk foglalkoztatni, lekötni. Kiestek az iskolai és szülői felügyelet alól, csavarogtak és