Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

A magyar történelem fordulópontján, 1954-1958 között, amikor is láthatóan a tanácsoknak a vezetés és politikatudomány nem juttatott kiemelt szerepet, maguk a tanácsok az államélet helyi szerveiként viszont saját kezdeményezésükkel nagyban hozzájárultak a szocialista építés megújításához. Legjelentősebb példa erre a Fővárosi Tanács tevékenysége. A demokratizálást segítette elő a legnehezebb években is azáltal, hogy a lakosság érdekeit megértve és képviselve, a központi hatalom lehetőségeit mérlegelve, önálló kezdeményezések egész sorával alapozta meg Budapest mai szocialista világvárosi fejlődését. A Fővárosi Tanács és a végrehajtó bizottság sokat tett a törvényesség betartásáért és helyes értelmezéséért azáltal, hogy a tanácsi önállóság jogi, gazdasági megalapozása irányába számos gyakorlati és politikai jelentőségű lépést tett. A törvényalkotás és törvényvégrehajtás szintjén tapasztalatait megfogalmazva ésszerű, az adott gazdaságpolitikai reformok vonalában álló gondolatokat fogalmazott meg. Mindeddig kevéssé méltatott politikai jelentősége volt annak a ténynek, hogy a Fővárosi Tanács már november első napjától a helyreállítás menetében több területen következetesen korrekciókat eszközölt. 1956-5 8-ban a tanácsi munkára megfogalmazott javaslatok egyrésze szervesen illeszkedett az 1965-68 után kialakított reformelképzelésekhez, mintegy előkészítve az 1971. évi Tanácstörvényt. Ma már nyilvánvaló, hogy az 1954-58-as korszak két területen időtálló előrelépést mutatott fel: az egyik, hogy a tanács kifejezésre juttatta és érvényt tudott szerezni Budapest és a fővároskörnyéki agglomeráció közös érdekeinek, példát, tapasztalatot nyújtva jövője számára. A másik: nőtt a tanácsok áUamhatalmi-, választott- és államigazgatásialkalmazott-testületének szakmai színvonala. A szaktudás révén a tanácsok hatósági feladatainak az eddiginél szélesebb körben eleget tudnak tenni. 1956-tól folyamatosan bebizonyosodott, hogy növekvő önállóság éppen a hatékonyabb ügyintézés révén erősítheti a tanácsok önkormányzati, népképviseleti jellegét. Az 1972. évi Alkotmány ezt a megtett utat emelte alaptörvény rangjára. A folyamat napjainkban is érlelődik: a tanácsoknak, hogy igazi hivatásuknak eleget tegyenek, nemcsak nagyobb költségvetési tételekre kell szert tenniök, hanem nagyobb, érdemlegesebb, gazdálkodói felelősséggel párosuló gazdasági önállóságra is. A Fővárosi Tanács 1958 után kibontakozó, az MSZMP alapelvein nyugvó várospolitikai gyakorlata olyan történelmi példatár lett, amelynek alkalmazása hozzájárulás lehet a tanácsrendszer következetes modernizálásának folyamatához. Ha a demokrácia mércéje, hogy a helyi politikában minél többen vegyenek részt, akkor ennek megalapozásához szükséges, hogy a közreműködők minél szélesebb történelmi ismerettel rendelkezzenek a közelmúltról. Ságvári Ágnes