Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

kasban, a munkásosztály ügyéért dolgozó és dolgozni akaró minden munkástanácstagban, hogy a párt ereje a munkáshatalom megszilárdításának, a konszolidációnak, a nemzet felvirágoztatásának döntő fontosságú tényezője. S hogy ezt megértessük az egész munkásosztállyal, ideológiai harc is szükséges. Meg kell vívni az eszmei harcot is, amely napjainkban a fegyveres harc nyomán homloktérbe kerül. A párt és a kormány fő bázisa a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság. A hatalomért folyó harcban a párt a vezető erő, a vezérkar: párt nélkül a munkásosztály nem juthat hatalomra, és nem is tarthatja azt meg. Ezt bizonyítják az október 23-i események is. Az események lényege, hogy a pattban árulás következett be, a párt ereje nem avatkozhatott be az események menetébe, s így következhettek be az ellenforradalmi akciók sorozatai, melyek a népi demokráciát pusztulással fenyegették. A párt egyes kérdéseivel kapcsolatban sokan hiányolják, hogy nem készült még el a párt programja és szervezeti szabályzata. Ezek elkészítése valóban sürgős feladat. Addig is világos azonban a program két pontja, két legfőbb kérdése: egyrészt a szocialista társadalcm felépítése, másrészt az ellenforradalom megsemmisítése, a hatalom megerősítése. Ezeket a célokat a program részletes kidolgozása előtt is mindenki világosan látja. Felvetődik az a kérdés is, hogy tömegpárt lesz-e az MSZMP. Erre az élet vastörvénye adja meg a választ, s ha az MSZMP nem is lesz olyan tömegpárt, mint az MDP volt, biztos, hogy erős, egységes párt lesz, amely a nép érdekeit védi. A pártnak vigyáznia kell a marxizmus-leninizmus eszméinek tisztaságára. Az események okozta eszmei zűrzavarban sok helyen például azt hangoztatták, hogy a nemzet vezető ereje nem a munkásosztály, hanem az értelmiség vagy az ifjúság. Ezekkel a nézetekkel le kell számolni. A vezető erő szilárdan a munkásosztály, amely a dolgozó parasztsággal szoros szövetségben gyakorolja a hatalmat. A haladó értelmiség pedig segíti a munkásosztályt, a munkás-paraszt forradalmi szövetséget. A párt politikai irányvonalának kérdéséről: Szilárdan el kell határolni magunkat a Rákosi-féle szektás politikától, és nem kevésbé a Nagy Imre-Losonczy-csoport osztályáruló politikájától. Vigyázni kell arra, hogy pártunk soraiban egységes irányvonal érvényesüljön, és a kettős vonal ne bomlassza többé sorainkat. Egységes erőként kell harcolni az ellenforradalommal szemben. Az ellenforradalom - a néptömegek jogos elégedetlenségét kihasználva - harcba indult a népi demokrácia megdöntéséért. Ezt a harcot, amely még ma is folyik, az ellenforradalom kezdte és így vele szemben a forradalom kemény fegyverével kell fellépni, mert enélkül nincs szocialista konszolidáció. A megtévedt embereket felvilágosítjuk, de aki fegyvert emel a népi hatalomra, annak kezéből kiütjük a fegyvert, aki összeesküvést sző államunk ellen, a proletárdiktatúra fegyverével találja szemben magát. A perspektíváról szólva meg kell állapítanunk, hogy sokan pesszimisták napjainkban, mert felmerült a munkanélküliség, mert gazdasági nehézségeink vannak. Ez a peszszimizmus azonban nem indokolt: csak rajtunk múlik, hogy mielőbb vége legyen a nehézségeknek, úrrá legyünk bajainkon. Ehhez azonban a kommunisták egységes elhatá-