Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

nemzeti vagy demokratikus követeléseknek tekinteni olyan követeléseket, amelyek lé­nyege kommunista ellenes, demokrácia ellenes, szovjet ellenes. Ezek nem forradalmi, még kevésbé munkáskövetelések, ellenkezőleg, népi demok­ratikus rendszerünk alapjait támadó ellenforradalmi követelések. Az ellenforradalom, a fegyveres harc, valamint a sztrájk és bojkott csatájának elvesz­tése után nem adta fel a harcot. Most a rémhírterjesztés és a népellenes provokációk eszközeire tért át, hogy a visszatérő nyugalmat, a megkezdődött munka folyamatát és a megszilárduló törvényes rendet újból megzavarja. Arra törekedik, hogy az ország nehéz gazdasági helyzetét súlyosbítja és a politikai kérdések demokratikus megoldását gátolja és késleltesse - s ha csak helyileg is - újabb összeütközéseket provokáljon ki, és növelje a sok szenvedésen átment nép gyötrelmeit. E kísérletek közé tartoznak azok a provokációk, amelyeket a napokban követtek el, többek között a megtévesztett és félrevezetett nők felhasználásával 1 ellenforradalmi céljaik elérésére. Ide tartozik a békés lakosságot újabb fegyveres harcokkal rémisztgető illegális röpiratok és hírek terjesztése is. Az ellenforradalom, amely látja, hogy ereje és tömegbefolyása napról napra csök­ken, elkeseredett kísérleteket és kétségbeesett erőfeszítéseket tesz vesztett ügye meg­mentésére. A békét és nyugalmat óhajtó lakosság azonban egyre inkább látja, hogy ezek a provokációk csak akadályozzák a belpolitikai és nemzeti szuverenitásunkkal összefüggő kérdések rendezését, és mindinkább elhatárolja magát az ellenforradalmi erőktől, sőt a magyar karhatalommal együttműködve, mindinkább szembefordul velük. Végigtekintve a most lejátszódott súlyos események egész menetén, azt látjuk, hogy a magyar ellenforradalomnak és a nemzetközi imperializmus magyarországi fellé­pésének fontos tanulságai vannak a magyar nép számára. Az egyik legfőbb tanulsága az ellenforradalom álcázott fellépése. Korunkban az emberiség haladó eszméje a szocializ­mus. A szocialista és népi demokratikus országok egész sorának létrejöttével a szocializ­mus már világrendszerré változott, és hatalmas vonzóerőt gyakorolt a kapitalista orszá­gok és a gyarmati iga ellen harcoló népek tömegeire. Az ellenforradalom és az imperi­alizmus éppen ezért már nem tud többé a népek előtt saját zászlaja alatt az ellenforrada­lom, a kapitalizmus és az imperializmus jelszavaival fellépni. Kalóz módjára idegen zászló alatt kényszerült fellépni nálunk is, hogy a néptömegek bizalmát megnyerje, kénytelen olyan jelszavakat hangoztatni, amelyek a nép előtt rokonszenvesek. Ellenfor­radalom helyett „forradalom", az imperialista gyarmati elnyomás helyett a „szabadság és a „nemzeti függetlenség" jelszavaival lopakodik be a tömegek közé, csapja be és vezeti félre őket... 2 Népszabadság, 1956. december 8., 1-2. old. 1. December 4-én asszonyok vonultak fel Budapest utcáin. A tüntetést a karhatalom felosz­latta. 2. A kihagyott rész IV. fejezete „A Párt egyes kérdései", az V. fejezet „A Párt előtt álló leg-

Next

/
Thumbnails
Contents