Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)
ELŐSZÓ
A bejelentés a BFT V. B. 1956. december 21-i ülésén hangzott el. A vitában feltett kérdésre, hogy „főként kik és milyen elemek az új honfoglalók", az illetékes elnökhelyettes a következőket válaszolta: „A legsötétebb elemek. Ahol cigányok voltak, ott elsősorban a cigányok. A lumpenproletárok tömegei szállták meg a lakásokat. Kidöntötték a közfalakat. A XXII. kerületben az el nem készült lakásokat túlnyomórészt ilyenek szállták meg, 236 lakást. Nincsenek a lakásokban WC-k, ott piszkítanak, rondítanak a lakásokban. Járványveszély is várható emiatt. Egyébként sem akartak lakbért fizetni, legfeljebb 10 forintot. Az ilyenek foglalták el a lakásokat, és már árulják is a lakásokat, mert 90-100 forintos lakbéreket nem tudnak fizetni. Az ajtókat, a parkettát eltüzelik. A szoba közepén raknak tüzet. Eltörik a kályhák cserepeit." Megjegyezzük, hogy a BFT V. B. 1957. szeptember 13-i ülésén a vitazáróban Pesta László elnökhelyettes a következőket mondtaegy időben Kádár elvtárs és a kormány vezetői azt hitték, hogy az önkényesen beköltözők általában huligán elemek voltak, amelyek ezt az ellenforradalmároknak és a rendszerrel szemben álló aljas uszítóknak a befolyása alatt követtek el. Nem tudták azt, hogy bizony az önkényes beköltözők között elég szép számmal vannak tisztességes dolgozók." A vb a bejelentést tudomásul vette azzal, hogy az elhangzottakat „a kormányzat felé eljuttatjuk". A fővárosi tanácsoknak az ellenforradalmat követő időszakban egyik központi kérdésévé vált az ún. „önkényes lakásfoglalások" ügye. Ezt a bejelentést követően 1957. augusztus 16-ig - amely ülés anyagát közöljük - a BFT V. B. még öt alkalommal tárgyalta az „önkényes lakásfoglalások" nyomán előállt helyzetet. 1. A BFT V. B. 1956. december 7-i ülésén a főváros helyzetéről tartott tájékoztató szerint: „A legsúlyosabb kárt szenvedett kerületek részére tömegszervezeti, párt és irodahelyiségekkel nyújtottunk segítséget." A tájékoztató elmondta, hogy a SZOT részéről mintegy 400 család elhelyezésére alkalmas helyiségeket bocsájtottak rendelkezésre, az Állami Ellenőrzési Minisztérium helyiségeiben 25 család nyert elhelyezést, a volt MDP Központ Akadémia utca 13. sz. alatti épületének II. és III. emeletén 80 lakás céljára alkalmas helyiséget adtak át, az Élelmiszeripari Minisztérium IV. és V. emeletén 27 szobát, a „Pártközpont (feltehetően a volt IX. kerületi MDP szervezet székháza - szerk.) épületében a IX. ker. Tanács 70 lakás céljára alkalmas helyiséget kapott", a Begyűjtési Minisztérium két vállalatának helyiségeit adta át a VII. ker. Tanácsnak. A BFT V. B. szeptember 13-i ülésére az „önkényes lakásfoglalásokkal" kapcsolatosan készített jelentés szerint a fentieken túlmenően több kerületi pártházba - pl. V. ker., XVI.. XXL, - pártiskolába, minisztériumi épületbe - pl. Külügy, kollég iumokba, munkásszállóba stb. történtek beköltözések. 2. A fővárosból disszidáltak pontos számát nem sikerült megállapítani. Budapest lakosságának lélekszáma 1956-ban 1 850 000 fő volt, 1958-ban 1 760 000 fő, tehát két esztendő alatt 90 000 fő volt a csökkenés. 3. A disszidáltak elhagyott lakásairól és ingóságainak sorsáról a 8/1956. (XII. 13.) Korm. sz. rendelet intézkedett. 4. A Bp. VIII. ker. Tanács V. B. 1956. december 11-i ülésén többek között elmondták hogy „.. .naponta 4-500 fél fordul meg a lakásosztályon, ahol állandó botrányok vannak a rendelkezésünkre álló kevés lakás miatt... Kb. 800-1000 családot kell azonnal elhelyezni, akik rossz körülmények között laknak."
