Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

mus lehetőségeit radikálisan csökkentette, sőt vitás esetekben az illetékesség vizsgálatára külön előírásokat tartalmazott. A törvény igen körültekintően több eljárást gyorsító elemet iktatott be ugyanakkor, amikor a tényállás tisztázására, idézésre, meghallgatás helyére, módjára, bizonyítási eljárások lebonyolítására, a tanúskodásra külön gondot fordított. A törvény külön kitért a határozathozatalra, a fellebbezésekre, az államigazgatási határozatok bíróság előtti megtámadására, az ügyészi óvásra, s nagy keretet szentelt a közérdekű bejelentéseknek is. Az indokló rész kimondta: „.. .a törvény igen fontos lépés jogrendünk kiépítése útján." „Biztosítja az államigazgatási szervekre háruló feladatok megoldásának feltételeit ... Az államigazgatási eljárás szabályainak megállapítása nélkül az államigazgatási munka színvonalának emelése, különösen a törvényesség megszilárdítása igen nagy akadályokba ütközik..." A szabályalkotás „mind az államigazgatási szervek működésének eredményessége, mind pedig az állampolgárok jogainak fokozottabb biztosítása céljából feltétlenül szükséges". A törvény hatályon kívül helyezte az 1954. évi I. törvényt, valamint az 1929. évi XXX. törvény addig érvényben lévő rendelkezéseit. Kihirdetésének napja 1957. június 9., 11 fejezetet tartalmaz. Választ ad az 1954 óta felvetett igények többségére. Szemlélteti, hogy a Munkás-Paraszt Kormány a fegyveres harcok elültével hamarosan hozzálátott a törvényességről meghirdetett programjának végrehajtásához. A tudományos, jogpolitikai elveken nyugvó törvény csakis hosszú évek előkészítő munkájának eredményeként láthatott napvilágot. Évek erőfeszítései értek be. Szocialista államigazgatási joggyakorlat vette kezdetét fél évvel a fegyveres harcok után! A fővárosnak és a városvezetésnek a tapasztalatai nagyban hozzájárultak a törvény megalkotásához. Mg zajlott le decemberben a főváros utcáin az első nyilvános forradalmi tüntetés, a Fővárosi Tanács munkához látott. A végrehajtó bizottság újra felállította a korábban Racionalizálási Bizottságnak nevezett átszervezési testületet, amelynek javaslatai annakidején nem kerültek elfogadásra. A kettős alárendeltség értelmezésének felülvizsgálatát illetve a végrehajtó bizottság hatáskörének bővítésére irányuló javaslatokat - felújították. A kerületi tanácsok hatáskörét érdemben és hosszú távon növelni - pontosabban rendezni - kívánta a végrehajtó bizottság, hogy az elmúlt évek bizonytalansága megszűnjék. Több javaslat készült az 1955-5 6-os elképzelések jegyében. Országos szerveket, állami-társadalmi intézményeket érintő átszervezés - részben újrakezdés - több, 1956-ban lezáratlan kérdést hozott újra felszínre. Ilyen volt a kormány és a Fővárosi Tanács viszonylatában az utóbbi hatáskörének rendezése, a városi és kerületi tanácsok viszonylatában pedig a köztük kialakítandó ésszerű munkamegosztás. Miután 1955 óta a szakigazgatási szervek ügyrendjének rendezésében a minisztertanácsi döntés váratott magára, a minisztériumok és a Fővárosi Tanács annak idején több hatáskört „leadott", elsősorban a városgazdálkodás és műszaki igazgatás terén. Minderre szükség is volt, mivel 1955 előtt még az ötezer forint értékű utcanév táblákat is csak a Fővárosi Tanács rendelhette meg. Hangsúlyozzuk: egy megkezdett és 1955-56-ban bizonyos fokig lelassúbbodott folyamat felgyorsulásáról volt szó 1957 folyamán.