Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

fiatalok mögött meghúzódtak az ellenforradalom bizonyos osztagai is, akik a dolgozók, ifjúságunk elkeseredését kihasználva a maguk hitvány céljainak szekerébe igyekeztek fogni a zúgolódó emberek tömegeit. Még a harcok megindulása után is - napokon keresztül - sokmindenben elfogadható követelések mögé rejtették igazi szándékaikat. Csak most, amikor az új kormány megalakult

1 és programjának körvonalai kibontakoztak, derülhetett ki, kik azok, akiknek nem az országépítő, alkotó munka, a szocialista demokrácia kell, hanem valódi céljuk a parasztsággal szövetséges munkáshatalom megdöntése, a felszabadulás óta elért büszke vívmányaink elpusztítása. Nem hisszük, hogy akadna olyan becsületes magyar dolgozó, aki a múltat kívánná vissza, a földbirtokosok, gyárosok, bankárok uralmát. Eszméljenek fel, akiket még mindig félrevezetnek, és határolják el magukat végre a pusztítás megszállottjaitól! Az ellenálló csoportok többségét felszámoltuk, a többi góc felszámolása folyik. Minden józan ember látja már, hogy céltalan a további ellenállás. A váratlan támadás csődöt mondott. A helyzet megszilárdulásának fő tényezője - a katonai erő mellett a politikai feltételek megváltozása. Nagy Imre új nemzeti egység kormányának személyi összetétele megnyugvást keltett a lakosság körében. A Miniszterelnök eddig ismertetett célkitűzései dolgozó népünk követeléseire, javaslataira épülnek. A Központi Vezetőség határozata, Kádár

2 és Nagy elvtársak nyilatkozatai, a szovjet-magyar barátságnak a teljes egyenjogúság alapjára való helyezése meggyőzheti népünk döntő többségét, hogy a párt és a kormány nem zárkózik el a dolgozó tömegek követeléseitől, jogos sérelmeinek orvoslásától. A jövő év tavaszán megtörténik majd a nép akaratának megfelelő demokratikus parlamenti választás, amely további biztosítéka lesz minden jogos igény kielégítésének, a szocialista Magyarország következetes építésének. Mindennek kedvező visszhangja mutatja, hogy a kibontakozás politikai és személyi feltételei adva vannak. Minden becsületes érzésű magyar egyetért velünk abban, hogy végre nyugalmat és békét kell teremteni. A párt és a kormány a harc első óráitól kezdve mindent elkövetett, hogy minél kisebb véráldozattal és szenvedéssel állítsa meg a tragikus eseményeket. Jellemző, hogy csütörtökön reggel Budán már megindult az autóbusz és villamosközlekedés, gondoskodás történt a főváros élelmiszerellátásáról,

3 a munka megindításáról. Később a részleges kijárás megengedése is a lakosság szenvedéseinek enyhítése érdekében történt. Mindezt azonban lehetetlenné tették az utcai harcok. A budapesti dolgozók testi épségének megvédése követelte meg a kijárási tilalmat, nehogy az amnesztia-határidő után továbbra is harcoló gócok felszámolása, az orvlövészek golyói az ártatlan járókelők közül további áldozatokat szedjenek. A teljes nyugalom helyreállítása után azonnal hozzáláttunk a közlekedés helyreállításához, az élet normális kerékvágásba tereléséhez. Mindez azonban még sok erőfeszítést követel. Ennek érdekében folyik a kerületi nemzeti bizottságok megalakítása. Fontos, hogy azokban az üzemekben is, ahol ilyenek még nem alakultak, hozzák létre a munkások rendfenntartó csoportjait. A lakóbizottságok szervezzék meg a kapuőrséget, segítsék az ellátást, gondoskodjanak arról, hogy az orvlövészek ne fészkelhessék be magukat, segítsék minden eszközzel a karhatalom munkáját, harcoljanak a felelőtlen rémhírek ellen, leplezzék le a félrevezető célzatú, hamisított röpcédulák hazugságait. Tudjuk, hogy ebben a nagy munkában minden becsületes fiatal és elsősorban a budapesti kommunisták százezrei támogatják őket.