Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

rendelkezésünkre elegendő mennyiség, viszont a fogyasztás olyan mértékű, hogy azt kielégíteni nem lehet. A legnagyobb hiányosságot ezen kívül a tüzelőanyag ellátásban látom. Igaz, hogy az elmúlt év ugyanezen időszakához viszonyítva 7000 vagonnal több tüzelőt hoztunk forgalomba, és mintegy 100 000 és nem 50 000 utalványt adtunk ki és váltottunk be, de a készletek csak napról-napra biztosítják a szükségletet. A tervszám biztosítja, de hogy a tüzelőanyag milyen mértékben fog a szénbányákból beérkezni, erre a válasz csak az, hogy már most is sorban állások vannak a kispincéknél, mint például a IV. és a XVII. kerületben. Ezekben igyekeztem az ellátás helyzetét, a legjobb tudomásom és ismeretem szerint feltárni. b) Kalamár Józsej\ a XXI. ker. Tanás V. B. elnökének felszólalása Itt beszélünk arról, hogy milyen ellátást biztosíthatunk télre a dolgozók részére. Hadd beszéljek én arról, amit odakint a tömegek beszélnek, éreznek, és napról-napra tapasztalnak, és ne vegye rossz néven a VB, ha ez nem valami jó. Tegnap volt nálunk a XXI. kerületben egy nagy kommunista aktíva, ahol felállt az egyik elvtársnő és azt mondta, hogy 650 forintot keres havonta - mert csökkent munkaképességű - és bemondta a rádió, hogy 14 forintért lesz néhány nap múlva több hagyma. Azt hiszem, hogy ma reggel mondta be a rádió, hogy a hagymapiacon egy kis javulás várható, mert 14 forint lesz. \ A cipő és textilellátással kapcsolatban azt mondta az egyik, hogy 1946. augusztus i-én örömmel ment ki a piacra, mert abból a pénzből, ami akkor a kezében volt, mint kereset, tudott vásárolni annyit - hivatkozott rám, hogy kint voltam a piacon akkor, odajött hozzám, és azt mondta: no, Kalamár elvtárs, az az öröm, amely most ért bennünket, kimondhatatlan -, és akkor Kalamár elvtárs azt mondta: ez a kezdet, majd mindig jobb lesz. És mi ma a helyzet? Az, hogy azt mondta például az egyik felszolgáló: gyermekcipő a múlt évben nem volt, nem lehetett kapni. Ebben az évben már lehetett kapni, de jóval magasabb áron, mint a múlt évben. Olvastuk a lapokból, hogy vita volt azon, ki a felelős ezért, hogy bizonyos árukat a textilgyárakban elkészítettek más anyagból, ócskább anyagból, de ugyanolyan áron hozzák forgalomba, és a lapok vitatkoznak azon, hogy ki a felelős. Pongrácz elvtársék bizonyára nem olvastak erről odakint. A Magyar Posztógyárral kapcsolatban jött ez ki, és erre való hivatkozással mondják dolgozóink, hogy időközönkint felszöknek az árak különféle formában, és akkor jövünk árleszállítással. Hiába beszélünk - és ezt el kell ismerni nekünk is - árleszállításról, vagy az életnívó állandó emelkedéséről, amikor az életnívó csökken. És ezt a dolgozók ma már nemcsak megmondják, de sok esetben még fel is nagyítják velünk szemben, és nekünk kell odaállni. Szó szerint azt mondották: