Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

lai elvtársnak a jelenlegi munkáját nem ismerik. Ezekre a kérdésekre, feltevésekre az agitációban a funkcionáriusok, vezetők válaszolnak, nem mennek el most már mellette szó nélkül, de még többen nem állnak ki határozottan, különösen nem a volt szociáldemokrata elvtársak mellett. Erősödtek a követelések a gazdasági kérdésekkel kapcsolatban: norma, bér, adó stb. Sok oldalról vetődött fel a 3%-os öregségi adó befizetésének eltörlése, illetve csökkentése, ugyanakkor a nyugdíj összegek további rendezése. Teljesen igazságtalannak tartják a gyermektelenségi adó további fenntartását.

3 Elmondják, hogy - úgy tudják - ilyen törvény máshol nincs érvényben. Különösen bántják igazságérzetüket azok az esetek, amikor a férjhez menetel hiányából, vagy betegségből nincs gyermekük. Ezekkel a hangokkal szemben a pártszervezetek aktivistáinak többsége sem lép fel, mert lényegében egyetértenek a felvetésekkel. Sokoldalúan felvetik a bér és normával kapcsolatos problémákat. Az eddig hozott intézkedéseket kevésnek tartják és egyre inkább fokozódik a műszaki normáktól való félelem. Ez abból ered, hogy ahol az utóbbi időben műszaki normákra tértek át, mint pl. a Rákosi Művek Csőgyárában, az Építőipari Tatarozó Vállalatnál a dolgozóknak 200-300 Ft-tal csökkent a havi keresetük. Sürgetik, hogy a bérrendszerben világos rendszert vezessünk be, amelyben megfelelően érvényesülnél? a mennyiségi és minőségi követelmények. Nem ezt látják jelenleg megvalósulni több területen, így pl. a Rákosi Művek Hengerdéjében a most bevezetett bérrendszer még kompükáltabb mint a megelőző, és a dolgozók továbbra sem tudják maguk kiszámítani keresetüket. A fiatal műszaki értelmiségiek is felvetik a fizetésük rendezését. Keveslik fizetésüket és kérik, hogy olyan beosztást adjanak számukra, ahol a műszaki fejlődésük biztosítva van. A Rákosi Művekben ez már úgyis felvetődik, hogy a technikusokat és mérnököket irányítsák a termelőmunkába a jelenlegi művezetők helyett. így a bérkérdésüket és fejlődésüket is megoldhatják. Sokat foglalkoznak az államapparátus és a gazdasági élet racionalizálásával. Aláhúzzák, hogy az ügyvitel egyszerűsítését kell rendezni, és meg kell gyorsítani ezt a munkát. A központi szervek létszám csökkentését helyesük, de egy szempontból aggályokkal fogadják. Úgy látják, hogy az onnan kikerülők számára az üzemekben jól dolgozó, munkáját elvégző munkás kádereket is le fogunk építeni. A kerületek összevonása és egyes területek leválása már a lakosság körében is nyugtalanságot keltett. Sem a XVII. sem a XVI. kerület nem akar elszakadni Budapesttől. A lecsatolandó területeken attól félnek, hogy az utak karbantartása, közművek kifejlesztése és a közlekedés jelenlegi állapota visszafog esni. Tartanak attól is, hogy a közellátásban is nagymérvű visszaesés lesz. Vannak olyan hangok, hogy a lecsatolás ellen aláírásokat kell gyűjteni és felvonulást szervezni. Felvetődik, hogy a törvényesség és a demokratizmus kiszélesítése érdekében a szakszervezetek jogainak kiszélesítése feltétlenül szükséges. Elmondják, hogy ez fontos feltétele annak is, hogy a szakszervezeti munka nagyobb tömegek bevonásával, nagyobb aktivitással folyjon. Ugyanakkor helyenként kifogásolják a szakszervezeti tagdíj progresszivitását, különösen az 1000 Ft feletti összegek változását tartják túl nagynak. Helyesük a gazdasági vezetők jogkörének a kiszélesítését, nagyobb önállóságát. Ugyanakkor úgy látják, hogy a feléjük gyakorolt bírálatokat, termelési értekezletelen elhangzott javaslatokat továbbra