Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

összekötő kinevezését, sőt a Budapesten keletkezett károk helyreállítására létesített Kormánybiztosságot is. A Fővárosi Tanács abból indult ki: „mi vagyunk a főváros gazdái" s a gazda módján intézkedett is. Az ellenforradalom okozta károkat első ízben a Fővárosi Tanács Végrehatjó Bizottsága december 7-i ülésén vette számba, amelyen - egy kivételével - a régi tisztségviselők mind részt vettek. Legsúlyosabbak az erkölcsi károk: az ismert Széna téri, Péterffy utcai, Köztársaság téri terrorcselekmények voltak. A sztrájkok, majd az üzemi pártszervezetek, szakszervezeti csoportok feloszlása szinte megbénította az igazgatás munkáját, kapcsolatrendszerét is. A kerületi tanácsi apparátusok nagyjából intaktak maradtak, de számos fegyelemsértés zavarta a talpraállást. Habár mindössze néhány nap állt az ellenforradalmi zűrzavarban halászok rendelkezésére, a különböző csoportok saját céljaikra belenyúltak a kerületi tanácsok kasszájába, akcióikhoz helyenként igénybevették az árukészletet, aláírásokra, törvénybe ütköző intézkedésekre kényszerítették az apparátust. Budapestről kb. 90 ooo-en disszidáltak, sokakat az önkényesen alakult bizottságok távolítottak el munkahelyükről. Mások előbb a kijárási tilalom, azután közlekedési eszközök hiányában kényszerültek otthon maradni. A létesítményekben okozott összesen mintegy egymilliárd értékű kár épületeket, utakat, közvilágítást érintett, még a parkokat, sőt a temetőket sem kímélték. 5014 épület sérült meg, 87 teljesen tönkrement. 3800 félig kész lakást önkényesen elfoglaltak, s az 1956 folyamán felépült újabb 1600 aligha enyhített a tragikus helyzeten. A villamos felsővezeték-hálózat 70 százaléka vált használhatatlanná, a kereskedelemben 317 millió, hónapokon át sem pótolható kár keletkezett. Az egészségügy és szociálpolitika terén több mint 8 millió forint volt az anyagi kár, ennek többszörösét okozta a gyógyításnak, valamint a kórházi ágyaknak a hiánya, különösen akkor, midőn hirtelenjében a szokásosnál 6000-rel több sérültet kellett ápolni. Az egyszerű felsorolásoknál és azok matematikai összegénél is többet mondanak a károk következtében kieső termelési, felújítási hiányok, a 13 százalékos bevételcsökkenés, az amúgy is rossz állapotban lévő úthálózat feldúlása. A pénzügyi fegyelem bomlása és a gazdasági ellenőrzés hiánya tovább súlyosbította a gazdasági állapotokat, s ennek kapcsán a munkaszervezés állapotát és a munkamorált. Igaz, keletkeztek megtakarítások is, de azok nem a termelésből, éppen ellenkezőleg, a kényszerállapotokból adódtak. Az iskolákban, bölcsődékben, színházakban, mozikban „költségmegtakarítás" jelentkezett az energia- és közlekedési korlátozások révén. Még a technikai hiányosságoknál, a sorbanállásoknál és a fűtési mizériánál is demoralizálóbban hatottak a járvánnyal fenyegető szeméthalmok - amelyeket végül is az erők átcsoportosításával, valamint a Szovjetunióból és Csehszlovákiából érkező technikai segítséggel számoltak fel. Az elsők a közkedvelt „kukák" közül akkor érkeztek Budapestre. Megrendült a közbiztonság. A lakosság robbanóanyagok és fegyverek tömegét rejtegette, félve a felelősségrevonástól. A rendőrség - amelyet annyi támadás ért, amelynek szervezete 1956 folyamán megingott, helyenként felbomlott - rövid idő alatt óriási változáson ment át, gyorsan újjászerveződött. Nagyrészt az ő tevékenységének köszönhető, hogy az ellenforradalmi szervezőket sikerült ártalmatlanná tenni. A beterjesztett ügyészi összefoglaló szerint többek között 11 000 főt állítottak elő, közülük 6600 került