Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

F) Jelen tanulmányunk keretében nem foglalkoztunk a helyi ipar helyzetével abból kiindulva, hogy a helyi ipar a helyi szükségletek kielégítését szolgálja és így helyhez kötött. Miután azonban ismert tény, hogy a helyi ipar sokszor országos szükségletek fedezését is végzi, más esetekben pedig a helyi szükségletek kielégítését a minisztériumi ipar tervezi, a helyi ipart ennek megfelelően külön is fel kell mérni és olyan esetekben, amikor fenti helyzet fennáll, ugyanúgy kell tekinteni, mint a minisztériumi ipar vállalatait. Indokolja ezt az is, hogy a helyi ipar vállalatait általában a kisértékű állóalapok jellemzik. Összefoglalva fentieket, le kell szögezni, hogy Budapest ipari túlzsúfoltságának megszüntetésére vonatkozó feladatok rendkívül nagyok, és jelen tanulmánnyal ennek csak kezdetén vagyunk. A második ötéves tervben, függetlenül az áttelepítésre rendelkezésre álló anyagi fedezettől, a végrehajtás alapos előkészületeit vethetjük meg annak érdekében, hogy a következő tervperiódusokban ezt eredményesen és a népgazdaság magasabb érdekeinek szolgálatában hatékonyan elvégezhessük. Tanulmányunk a továbbiakban népgazdasági áganként, illetve iparáganként csoportosítva ismerteti Budapest üzemeit és megállapításokat tesz Budapesten történő fejlesztésükre, illetve áttelepíthetőségükre vonatkozóan, továbbá ismerteti a Budapestről eltávolítható intézményeket...

2 XXXI. Gyűjtemények. Szimély Károly iratai, 38. t. Géppel írt hiteles másolat. A tanulmányt a BUVÁTI Gazdasági Tervezési Szakosztálya készítette, a szakosztály vezetője dr. Ruisz Rezső volt, a tanulmány készítésében részt vettek: dr. Boó Zsolt (élelmiszeripar), Bérezik András (vegyipar, villamos- és híradástechnika, közlekedés), dr. Forgács László (bányászat, kohóés gépipar), dr. Haraszthy László (papír- és nyomdaipar), dr. Koronkai Sándor (faipar), Kőszegi Aíargit (gépipar), dr. Proncz Perneczky Sándor (építőanyagipar), Pétery Zoltán (gépipar), dr. Proncz Gyula (műszer- és tömegcikkipar), dr. Somogyi Gedeon (intézmények), Vörös Lenke (bőr, cipő, ruházati ipar). Arról, hogy a tanulmány milyen célra, kinek a megbízásából készült, sem további sorsáról semmiféle adatot nem sikerült felkutatni. 1. A hivatkozott MT-határozatot nem sikerült felkutatni. 2. A közölt rész a tanulmány bevezető része „Előzmények" címet viseli. A szövegben többször említett jegyzék 23 vállalatot sorol fel, mint az I. ütemben kitelepíthetőt, munkáslétszámuk 4590 fő, a második ütemben kitelepítendő vállalatok számát 58-ban jelöli meg 18 436 fős munkáslétszámmal, összesen 81 vállalatot minősít kitelepíthetőnek 23 026 foglalkoztatottal. A tanulmány mintegy 150 oldalon 396, a fővárosban települt üzem vizsgálati eredményeit közli telephely, gyártási profil, termelési érték, létszám adatokkal kiegészítve és mindegyik üzemnél részletesen megindokolja, miért javasolja a kitelepítést vagy a fővárosban maradást. Külön fejezet tárgyalja a fővárosban működő közintézményeket. Kitelepítésre javasolja mindazokat az intézményeket, amelyek közvetlenül nem vesznek részt a főváros életében, így pl. a mezőgazdaságnak olyan intézményeit, mint annak felsőoktatási intézetei, kutatóintézetei, technikumok, kollégiumok. Ezek esetleges kitelepítése esetén 6-7000 főnyi munkavállaló csökkenésével számol hozzátéve, hogy ez esetben csökkenne az azokat kiszolgáló üzemek terhelése is, becslés szerint 1600 fővel. A tanulmány szerint az iparnak is vannak kitelepíthető intézményei pl. az ipari minisztériumok alá tartozó technikumok és iskolák, kutató intézetek, hozzávéve az MTA irányítása alá tarto-