Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

kénti értékcsökkenéssel lehet számolni. Ebből az i%-os felújítási hányad 330 millió forint, amely a lakóház felújítási munkák szükséges hitelfedezete. A fenti táblázatot figyelembevéve, továbbá azt, hogy a háborút megelőző évektől kezdve a házak javítása terén nagyon kevés történt, pontosan láthatjuk, házaink leromlott állapotának okát. A lakásgazdálkodási szervezet feladatának 1954-55-ben az előző évekhez képest nagyobb mértékben tudott eleget tenni, miután a kormányzat ez években már magasabb összeget biztosított a feladatok megoldására. Ezen túl az épületfelújítások programját alaposabban készítettük elő, a tervek minősége javult és időre készült el, a felújításokat legfontosabb tanácsi feladattá minősítettük, javult a munkaszervezés, a műszaki ellenőrzés színvonalát is emelni tudtuk, a bérezés javulásának eredményeként. A felújítások terén az alábbi eredményeket értük el: 19531954. 19551956. Megnevezés ált. részi. ált. részi. ált. részi. ált. részi. épületek száma Felújítás megkezdve: befejezve: 327 101 467 342 6800 356 340 2613 2500 264 2500 Az épületek csökkenő száma egyrészt annak tulajdonítható, hogy a tervezések ma már megalapozottabbak, másrészt, hogy nagyobb épületek kerülnek felújításra. Kielégítő tervezés - főleg távlati tervezés - azonban mindaddig nem biztosítható, amíg a házak műszaki állagfelvétele nem történik meg. Nehezítette a munka végzését a gyenge anyagellátás, mely elsősorban abból adódik, hogy a lakóház felújítási és lakásátalakítási munkákra nem voltak országos érvénnyel kidolgozott és az OT által elfogadott anyagnormatívák. Ennek következtében az OT az éves anyagtervek készítésénél ezekre a munkákra elégtelen mennyiségű anyagot vett számításba. A Fővárosi Tanács építőipara 1952. óta évről-évre anyagszükségletének csak 60-70%-át kapta meg a hivatalos anyaggazdálkodás keretében, szükségletének többi részét az állami építőipari vállalatokkal való közvetlen kapcsolat révén az építtetők által a rendelkezésre bocsájtott anyagból, vagy bontási anyagból biztosította. Az 1956 évre ez az anyagszállítási arány tovább romlott és a tényleges szükségleteink mindössze 51%-át teszi. A szokatlanul hideg téli időjárás, a földrengés és az árvízkár

4 okozta építőanyag gazdálkodási nehézségek folytán még a megtervezett anyagellátásban is komoly átmeneti nehézségek vannak. A tanácsi építőipar dolgozóinak az állami építőiparnál 10%-kal alacsonyabb II. bércsoport szerinti bérezése megnehezíti azt, hogy vállalataink profilját évente rugalmasan az építési szükségletnek megfelelően alakítsuk. így pl. amikor az elmúlt évben az esőkárok következtében a lakóházak felújításában a tetőfedő és bádogos munkák fokozott mértékben váltak szükségessé, sem az anyagellátás, sem pedig a tetőfedő és bádogos