Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

és a Központi Vezetőség eddig nyilvánosságra nem hozott határozatát azért idéztük ilyen részletesen, mert mind a kérdés fontosságát, mind a párt döntési mechanizmusát szemléletesen jellemzi.) A niinisztérium, amely menetközben folyamatosan módosította hatáskörét, végül is 1955 augusztusában nyerte el végleges szervezeti formáját. Ügyrendi szabályzatából kitűnően „A város és községgazdálkodás körébe tartozó feladatok területén a minisztérium látja el a legfelsőbb hatósági jogkört. Feladatkörébe tartozik többek között a „város- és községgazdálkodás egész területét érintő utasítások kiadása". Ez az új minisztérium kezdettől magán hordta a korszak államigazgatási rendszerének összes ellentmondását. Az 1954. évi működésről az összefoglaló és értékelő 0074/ 1955. TÜK sz. jelentés vívmányként könyvelte el, hogy „.. .megszűnt az a szétforgácsoltság, amely a város- és községgazdálkodás szervezetét 1953- év végéig jellemezte, amennyiben annak ténykedését 7 országos hatáskörű szerv, a tanácsoknál pedig 4 osztály látta el. A VKGM-ben elvi és funkcionális osztályok, valamint szakigazgatási főigazgatóságok létesültek. Ezzel párhuzamosan a tanácsoknál - a főváros kivételével - létrehozták a város- és községgazdálkodás egységes szervezetét. Ugyanaz a jelentés külön erénynek könyvelte el, hogy a tanácstörvény, s a tanácsok gazdasági megerősítéséről életbeléptetett határozatok ellenére is a tanácsok hatáskörét korlátozták. Feladataik kijelölését, sőt ellátásukat is centralizálták, s eleve egy újabb minisztérium alá rendelték. Az alárendelés mértékére jellemző volt, hogy a fővárosi és megyei igazgatóságok vezetői kinevezésüktől kezdve közvetlenül a szakminisztériumok alárendeltségében működtek. A Fővárosi Tanács és a megyei végrehajtó bizottságok kommunális ügyekkel foglalkozó osztályainak a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium egyidejűleg volt főhatósága és szakmai irányító szerve. Emellett vállalati központ is volt, amennyiben ellátta a tanácsi építőipari vállalatok műszaki felügyeletét, s a „lakosság életszínvonalának emelését célzó beruházások ,szakszerű' irányítását." A Fővárosi Tanács esetében a Kommunális Osztályon kívül még a Budapesti Építési Igazgatóság is külön vonalon a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium „közvetlen felügyelete" alá tartozott. Ügyrendje szerint tervezte és ellenőrizte a tanácsi helyiipari-, szövetkezeti- és magánszektor termelését. A közvetlenül a minisztérium alá rendelt vállalatok esetében a minisztérium vezető vállalatként működött. De nem minisztériumi vállalatok esetében is betöltötte a központi raktár szerepét. Az anyaggazdálkodás centralizálását mutatta, hogy egyedül az ipari maradékanyag begyűjtésével és értékesítésével nem kevesebb, mint 14 minisztériumi vállalat foglalkozott! A főosztályok nagy részletességgel minden ágazatra külön osztályt állítottak fel. Gyakorlatilag a városgazdálkodás tárgykörében minden javaslathoz kellett a VKGM hozzájárulása. A minisztériumi csoportok operatív területi feladatokat láttak el. Paradox módon a kettős alárendeltségre hivatkozva tervezték a felsőbb tanácsi szervek mellett az alsóbbakkal és a vállalatokkal is közvetlen kapcsolat tartását. Sérelmezték, hogy „... egyes tanácsi végrehajtó bizottságok vezetői, különösen a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettese azon helytelen állásponton vannak, hogy a minisztérium nem jogosult az alsóbb tanácsi szerveknek, különösen a vállalatoknak közvetlen műszaki és egyéb segítséget adni..."