Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)

Szerkesztői tájékoztató

utasítást arra, hogy 1950-es nyilvántartások alapján is állítsuk össze a listát. Amikor azután Lakatos elvtárs felgyógyult, akkor összeállítottuk a listát az új adatok szerint, és nem régi nyilvántartások alapján. Tudniillik egy részüket kitelepítették, más részük elköltözött a kerületünkből. Lakatos: Úgy van ahogyan Csépai elvtárs mondja, de mégis megállapítható, hogy az V. kerületi elvtársak nem csináltak belőle lelkiismereti kérdést. Nem azt nézték, hogy annak megállapításáról van szó, ki számít ebben az esetben osztály-idegennek. Itt emberek megbélyegzéséről lehet szó, vagy arról, hogy szemet hunyjunk afelett, hogy az ellenség ilyen területen húzódik meg. Alku tárgyává tették a kuláklista összeállítását. Különösen a X. kerületben jött ez ki. Megmondottam Fehérvári elvtársnak, hogy nem hiszem el, hogy a kerületben 5 kulák van és név szerint felsoroltam neki egy párat. Csak ekkor döbbent rá, hogy valóban így van és a listán nem szerepelnek. És mindjárt 41 lett az 5-ből. Ez volt tapasztalható az V. kerületben is. Felhívom az elvtársak figyelmét arra, hogy az esetleg nem lelkiismeretes munka kihatásai majd jelentkezni fognak. Különösen figyelemmel kell lenniök erre a kérdésre, mert más kerületben is előfordult, hogy a VB ülésen is igen kurtán elintézték ezt a fontos politikai feladatot. Később jelentkezik majd ennek rossz eredménye. Elnök: Tisztelt Végrehajtó Bizottság! Amint hallottuk,miniszteri rendeletre állítottuk össze ezt a listát, illetve állították össze elsősorban a kerületek. Erre azért volt szükség, mert zűrzavar és rendetlenség volt ezen a területen, és az erre vonatkozó rendelkezéseket féke lehetett magyarázni, és szép számmal akadtak olyanok, akik félre is magyarázták. Ilyenformán egyes vidékeken — így Budapesten is — nagy számban tűntek el a kulák-listáról az oda felvett emberek. Akadtak tájak, ahol úgyszólván nem maradt kulák. Természetesen szó sincs arról, hogy ez az osztályellenséget képező réteg valójában megsemmisült volna, vagy pl. hogy a kulákok meghaltak volna. Szó sincs róla, ezek megvannak, csak különböző helyekre távoztak el. Nem egy helyen termelőszövetkezeti csoportokba, állami gazdaságokba kerültek, sőt az is előfordult, hogy egyes helyeken különböző funkciókat töltöttek be. Ez az állapot természetesen 1952-ben tűrhetetlen, és ezért szükséges, hogy végre rendet teremtsünk és tisztán lássunk ebben a fontos kérdésben. A kerületi elvtársakra volt bízva ez a dolog, hogy valóban rendet teremtsünk és tisztán lássunk. Hallottuk Lakatos elvtárstól, hogy egyes helyeken nem foglalkoztak kellő alapossággal ezzel a kérdéssel. Nyilván az volt az elgondolás, hogy: Budapesten vagyunk és itt nem a kulák a főellenség. Azonban igenis látták az elvtársak, hogy szép számról van szó: jelentős szám a 2000-en felüli szám, mert ez 2000-en felüli nyüvánvaló osztályellenség egy város területén még akkor is, hogyha a városnak a lélekszáma 1 600 ooo-en felül van. Éppen ezért fontos, hogy ismerjük meg ezeket név szerint is, hogy tudjuk, mit csinálnak. Azt hiszem, hogy itt sikerül majd rendet teremteni. Az elvtársaknak még az a kötelességük, hogy amikor összeállítják azt a statisztikát, amiről Lakatos elvtárs beszélt, mégegyszer nézzük meg ezt a kérdést

1 és tegyék lelkiismereti kötelességük tárgyává ennek a kérdésnek olyan rendezését, ahogyan azt a miniszteri rendelet előírja.