Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)

Szerkesztői tájékoztató

nagyobb útterület rendszeres tisztítását végeztetjük. Az elszállított szemét mennyisége négy év alatt több mint másfélszeresére nőtt. Múlt év augusztusában megszerveztük a „Tiszta Budapestért" mozgalom városi és kerületi bizottságait, melyben a szakszervezet, és a Vöröskereszt és más tömegszervezetek mellett a rendőrség is résztvett. Rövid idő alatt sikerült több ezer köbméter törmeléket és szemetet elszállítani, de az elért eredmények csak bizonyos ünnepi alkalmakra korlátozódtak. A lakosság növekedésével, az építkezésekkel és az általános fejlődéssel nem tart lépést a köztisztasági szervezet megerősítése. A rendőrség sem tekinti fontos feladatának a tisztaság védelmét. Ifjúságunk nevelése sem kielégítő ezen a téren, de a felnőttek sem mutatnak jó példát. A tisztasági mozgalomnak az eddiginél eredményesebben kell kibontakoznia. Lakásgazdálkodásunk feladatai nagymértékben megnövekedtek. Nemcsak a közületi kezelésben lévő ingatlanok és lakások száma emelkedett, hanem a lakosság igénye is. Ma már több, mint 36 000 ingatlant, több mint 400 000 bérleményt kezelünk. Ezt a feladatot 21 ingatlankezelő vállalat 580 házkezelőséggel és 21 javítóműhellyel látja el. Hatalmas szervezet ez, amely közel 22 000 dolgozót foglalkoztat. A nagyobb lakóépületek államosításával olyan ingatlanok kerültek kezelésünkbe, melyeket volt tulajdonosaik teljesen elhanyagoltak. Az épületek és lakások karbantartására évenként átlag 80 millió forintot, majd a kormányprogram elhangzása óta további jelentős összegeket: 1953-ban plusz 44,8 milliót fordítottunk, 1954-ben pedig mintegy 220—224 millió forintot költünk tatarozásra. A lakbérek a múlthoz viszonyítva alacsonyak. Amíg a lakosság a felszabadulás előtt jövedelmének 20—25%-át fordította lakbérekre, addig a lakbérteher ma a jövedelemnek mindössze 10%-a. A Tanács működése alatt 4066 lakás épült a fővárosban. Ezekkel az eredményekkel nem lehetünk megelégedve. Meg kell állapítanunk, hogy az új szakasz követelményeinek a lakásépítés vonatkozásában nem tudtunk megfelelni. A lakosság többet vár tőlünk a lakóház építkezések és a régi lakóépületek tatarozása terén. A Tanács a maga erejével az ütemet fokozni nem tudja. Elengedhetetlenül szükségünk van arra, hogy a kormány nagyobb mérvű segítséget nyújtson ehhez. A tanácsi építőipar termelési kapacitása az 1950. évi 150 millióról 300 millió forintra emelkedett, vagyis megkétszereződött. Építőipari vállalataink általában jó munkát végeztek, de gyakran merültek fel minőségi kifogások. A munkafeltételek megjavítása érdekében építőipari vállalataink gépi felszerelését növelnünk kell. Engedélyt kell kapnunk a kormánytól, hogy építőipari vállalataink kapacitását növelhessük, félmillió forint értékű munkánál nagyobb építkezéseket is magunk végezhessünk. A közlekedés fejlesztése igen komoly gondokat okoz. A főváros nagymértékű iparosodása, s a lakosság lélekszámának ezzel kapcsolatos emelkedése következtében a villamos- és autóbusz utasok száma nagy mértékben megnövekedett. Jellemző adat erre, hogy amíg 1938-ban 1506 villamoson és autóbuszon naponta átlag 967 000 ember utazott, addig ma 2249 autóbuszon és villamoson naponta átlag 2 685 000 ember utazik. A személyforgalom tehát ma háromszorosa az 1938. évinek. Érdekes összehasonlítani a mai viteldíjat a felszabadulás előttivel. Míg 1938-ban a