Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)

Szerkesztői tájékoztató

» államhatalmát képviselik, ellátják a társadalmi, gazdasági és kulturális vezetés feladatait. 3. A tanácsok munkájukban közvetlenül a lakosságra támaszkodnak, biztosítják a dolgozók tevékeny részvételét, kezdeményezését és ellenőrzését az áUamhatalom gyakorlásában. 3- §• A tanács a felsőbb áUamhatalmi szerveknek van alárendelve és ezek irányítása alatt áll. Ennek megfelelően: a) a fővárosi tanács, a megyei tanács és a megyei jogú város tanácsa az Országgyűlésnek, illetőleg a Népköztársaság Elnöki Tanácsának; b) a járási és a járási jogú város tanácsa a megyei tanácsnak; c) a városi (fővárosi) kerületi tanács a városi (fővárosi) tanácsnak; d) a községi tanács a járási tanácsnak van közvetlenül alárendelve. 4- §• 1. A tanácsok általános irányítását, ellenőrzését és legfelsőbb felügyeletét az Országgyűlés, illetőleg a Népköztársaság Elnöki Tanácsa látja el. V. RÉSZ Vegyes és hatályba léptető rendelkezések 65. §. Budapest főváros tekintetében a törvény végrehajtása során szervezeti és hatásköri vonatkozásban, valamint a gazdasági terv és költségvetés megállapításakor figyelembe kell venni azokat a követelményeket, amelyek a főváros jellegéből folynak... Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye, 1954. 127—136. old. A helyi tanácsokról szóló 1950. évi I. törvényt (részleteiben) közli: Források Budapest Múltjából IV. 1945 —1950. 514—515. oldal. Jelen esetben is csak az ún. második tanácstörvény — az 1954. évi X. törvény — azon részeit közöljük, amelyek jelentős eltérést hoztak az első tanácstörvénytől. Az I

953- júniusi MDP KV határozat után változások indultak meg a tanácsi munka terén is. E fejlődés első fontosabb állomása volt a 37/1953. (VII. 23.) MT rendelet megjelenése, amely megszüntette a belügyminiszternek a helyi tanácsok munkája feletti felügyeleti jogát és a törvénynek megfelelően a minisztertanácsnak adta vissza. Az első tanácstörvény kihirdetése napján megjelent 143/1950. (V. 18.) MT rendelet 2. paragrafusának (1) pontja értelmében a „minisztertanácsot megillető jogkört a belügyminiszter... gyakorolja." Ezen rendelkezés hátterét Gerő Ernő az MDP KV PB tagja, államminiszter 1950. január 31-én a következőképpen indokolta Köböl Józsefnek, a főváros alpolgármesterének: „Gerő elvtárs kifejtette, hogy a miniszterelnökség csak akkor lesz „gazda" (a tanácsok felett — szerk.), ha személyváltozás történik, aminek idejét természetesen előre látni nem lehet." (A miniszterelnök ebben az időben Dobi István volt. A megbeszélésen — amely a tanácsok megalakulásával kapcsolatban folyt — részt vett Kádár János akkori belügyminiszter is.) Az 1953 júliusában bekövetkezett változás jelentőségét emeli az a körülmény is, hogy 1952.