Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)
Szerkesztői tájékoztató
A BVT V. B. az előterjesztést az 1954. augusztus 12-i ülésén tárgyalta. A vitából egyértelműen kitűnt a sziget „gazdátlan" helyzete, miután a XIII. ker. Tanács V. B. az ideig sem kapta meg a szigeten levő létesítményeket. A vb a határozati javaslatokat nem fogadta el és a kommunális osztály vezetőjét további tárgyalásokra és új határozati javaslatok készítésére utasította. A BVT V. B. 1954. augusztus 26-án tárgyalta újra a Margitsziget felügyeletéről szóló határozati javaslat tervezetet. Az ekkor elfogadott határozat értelmében a Margitsziget közigazgatásilag továbbra is a XIII. kerülethez tartozik, a sziget feletti felügyelettel a BVT V. B. kommunális osztályát bízta meg és szigetfelügyelői állás létesítését határozta el. A BVT V. B. 1955. november i-i kelettel előterjesztést készített a minisztertanácshoz „A Margitsziget megvédéséről és további fejlesztéséről". Az előterjesztés hivatkozik a BVT V. B. 1954. augusztus 26-i ülésén hozott határozatokra, illetve arra, hogy annak alapján a Közmű és Szolgáltatási Igazgatóság intézkedéseket tett a sziget rendjének védelmére és jelentést készített a margitszigeti létesítmények jogviszonyáról és a területhasználati díjak kérdéséről. „A jelentés alapján megállapítható volt, hogy a szigeten levő létesítmények többsége területhasználati jogviszony és fizetési kötelezettség nélkül foglal el területet. A Margitszigeten jelenleg 39 létesítmény van 29 különböző fenntartó szerv irányítása alatt.. . Területhasználati megállapodást a 39 létesítmény közül mindössze 2 kötött a fővárossal és területhasználati díjat is ugyancsak 2 létesítmény fizet a fővárosnak." (Olyan furcsa helyzet alakult ki a szigeten, hogy tanácsi moziért a Dózsa SE-nek fizetnek bérleti díjat, de a Dózsa SE nem fizet semmiféle díjat.) A Margitsziget fenntartására 1954. év során mintegy 2 300 000 forintot fordított a főváros. Mindezek alapján a BVT V. B. azt javasolta, hogy a különböző létesítmények után a fenntartó szervek területhasználati díjat fizessenek, amely a Margitsziget fokozottabb karbantartását és további fejlesztését biztosítaná. Ezen kívül hat létesítmény megszüntetését javasolta a BVT V. B. Az előterjesztés 3. sz. mellékletéből kitűnik, hogy a területhasználati díj fizetésével a PM, az OT és az OTSB különböző indokok alapján elvileg nem értett egyet, a többi minisztériumnak részkérdésekben voltak ellenvetései. Az MT Titkársága tanácsi végrehajtó bizottságok osztálya 1955. december 24-i levele közölte, hogy az előterjesztés „jelen formájában nem kerülhet az elnökség elé (a minisztertanács elnöksége — szerk.). Elegendőnek tartanák, ha az MT elnöksége csak elvi döntést hozna a területhasználati díj szedése ügyében és annak alsó és felső határát szabná meg, a többi kérdést tanácsrendelet szabályozná." A Közmű és Szolgáltatási Igazgatóság vezetője az állásfoglalást — a válaszlevélre írt sajátkezű feljegyzése szerint — tudomásul vette, az ügy további menetéről nincs tudomásunk. 1. A megállapítás nem pontos, mert a GF 1644/1948. száma határozatával úgy intézkedett, hogy a Szt. Margit Gyógyfürdő RT összes részvényeit a főváros tulajdonába kell adni és egyben elrendelte az Rt felszámolását. Az államosítások, illetve a községesítések során a sziget a Fővárosi Margitsziget Községi Vállalat kezébe került, amely azonban kétévi működés után megszűnt. A 4349/1949. (XII. 20.) MT számú rendelet Budapest főváros kerületeinek megállapításáról a kerületek területének meghatározásánál kimondja: „A Margitsziget a XIII. kerülethez kerül." E rendelet megjelenéséig a sziget közigazgatásilag a III. kerülethez tartozott.
