Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)

Szerkesztői tájékoztató

van a dolgozó tömegek támogatására. A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy a legtöbb üzemben és egyéb állami vállalatoknál a vezetők nem fektetnek súlyt a társadalmi tulajdon, a közvagyon megvédésére. Ez erősen megnehezíti a rendőrség munkáját. Kérjük a Tanács Végrehajtó Bizottságát, hogy ebben a kérdésben tömegszervezetein keresztül nyújtson segítséget a rendőrségnek, tudatosítsa a dolgozókkal a társadalmi tulajdon, a közvagyon védelmének a fontosságát. Kisebb arányú javulás tapasztalható azonban a közlekedésrendészet terén. Budapesten 1954. évi január i-től május 20-ig 1036 közlekedési baleset történt, 51gyel kevesebb, mint 1953 megfelelő időszakában és 250-nel kevesebb, mint 1952 hasonló időszakában. Viszont 45 halálos kimenetelű baleset fordult elő, 4-gyel több, mint a megelőző évben. A balesetek 62%-a, összesen 650 baleset a járművezetők hibájából következett be. A járművezetők hibájából bekövetkezett balesetek közül 119 gyorshajtásból, 108 szabálytalan bekanyarodásból, 137 figyelmetlen vezetésből, 101 az elsőbbségi jel meg nem adásából, 58 szabálytalan előzésből és 34 ittasság miatt történt. 39 baleset műszaki hibából történt, közülük 13 az autóbuszok műszaki hibájából. A balesetek 30%-a, összesen 305 baleset a gyalogosok, illetve az utasok hibájából történt. Bár ez a szám csak egy százalékkal haladja meg a megelőző évi átlagot, azonban januártól kezdődően hónapról hónapra emelkedik a gyalogosok, illetve az utasok baleseteinek száma. Januárban 40, februárban 53, márciusban 63, áprilisban pedig 88 gyalogos, illetve utas baleset fordult elő. A közlekedési baleseteknek ezen alakulása a közismerten rossz közlekedési viszonyok miatt következett be. Ugyanis a már évek óta nem kielégítő fővárosi közlekedés helyzetében ez év elején további rosszabbodás állott be. Budapest jelenlegi közlekedése nem felel meg a szükségleteknek, a fejlődés követelményeinek. Az utóbbi években a főváros lakosságának száma rohamos ütemben fejlődött, azonban nem fejlődött ennek arányában fővárosunk közlekedése. Jellemző erre, hogy 1938ban villamosaink naponta 830 000 személyt szállítottak, ma pedig a napi utasforgalom ennek háromszorosa, 2285000 fő. Ugyanakkor 1938-ban 1781 villamoskocsi volt, ma pedig összesen 20-szal több, azaz 1801 villamoskocsink van. Ezen összkocsiszámon belül ma 66-tal kevesebb a motorkocsik száma, mint amennyi 1938-ban volt. Hasonló a helyzet az autóbusznál is. Amíg a fővárosi közlekedési eszközöket igénybe vevő közönség száma az 1938. évihez viszonyítva 274%-kal emelkedett, addig a villamosaink, autóbuszaink darabszáma összesen 13%-kal emelkedett. Ez magyarázza elsősorban a rendkívüli zsúfolt és gyakori baleseti lehetőségeket teremtő közlekedést. Az utasforgalom mellett hasonló arányban emelkedett a gyalogosforgalom is. Jellemző erre, hogy az egyik legutóbbi forgalomszámlálási adat szerint a Rákóczi út és a Nagykörút keresztezésének közlekedési négyszögében a csúcsforgalom idején 30 000 személy halad át. Mindezek mellett gépkocsijaink száma ma négyszer annyi, mint amennyi 1938ban volt és ötször annyi motorkerékpár vesz részt a forgalomban, mint amennyi 1938-ban. Ugyanakkor fővárosunk utcái megmaradtak régi szélességükben, nem történt meg a körutak tehermentesítése, a Kálvin térnek 1949-ben történt rendezése óta komolyabb tér-