Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)

Szerkesztői tájékoztató

XXIII/I02. a. A BVT V. B. 1950. július 25-i ülésének jegyzőkönyve. Előterjesztés a 3. napirendi ponthoz. Géppel írt sokszorosítás. A Népgazdasági Tanács az említett határozatokban a BVT-re bízta a nyugdíjasok, kegydíjasokstb. önkéntes vidékre költöztetésének előkészítését és lebonyolítását. Az előterjesztéshez mellékelt, az egyes nyugdíjasoknak, stb. kiküldendő körlevél az akció sikere érdekében többek között a következőkre hivatkozik: „A vidéki falvak és városok egészséges levegője, valamint az olcsóbb megélhetési lehetőségek a nyugdíjasok stb. szociális helyzetének megjavítását eredményezik." A vitában elhangzott: „.. .az, hogy falragaszokon napsugaras vidéki tanyákat hirdetünk, még nem vezet sok eredményre. Azt hiszem, inkább személyes rábeszéléshez kell folyamodni..." Az akció nem elhanyagolható jelentőségű céljaként a vb 4—5000 lakás felszabadulásával számolt. A vb az előterjesztést elvileg elfogadta, de az előterjesztést készítő osztályt a megyei tanácsokkal, a tömegszervezetekkel stb. történő tárgyalásokra utasította és úgy döntött, hogy ezek eredménye ismeretében új részletes előterjesztés kerüljön a testület elé. Az új előterjesztés augusztus i-én került ismételten a vb elé, de semmiféle konkrétumot nem tartalmazott az előzőkhöz képest. A vb éppen azért úgy döntött, hogy további kiegészítéseket kell eszközölni a javaslatokban, de azt újra már nem tűzte napirendjére, miután a kiegészített tervezetet még aznap délután be kellett nyújtani a Népgazdasági Tanácshoz. A két alkalommal lezajlott vitából kitűnik, hogy a vb valójában nem sok reményt fűzött az akció sikeréhez, amelynek tényleges eredményéről semmiféle adatot nem sikerült felkutatni. 3A BVT V. B. lakásgazdálkodási osztályának felterjesztése az MDP Budapesti Bizottsága számára a főváros 1951. évi lakásfejlesztési tervéről 1950. június 28. Budapestnek a kapitalizmus alatt kialakult lakásviszonyira nézve jellemző az az ellentét, amely a belső területek és az ipari munkáslakta területek laksűrűsége között fennáll. Míg Budapesten átlagosan az egy szobára eső lakók száma 2,21 személy, addig pl. Kőbányán 2,66, a XVIII. kerületben (Pestszentlőrinc,

1 Pestszentirnre) 2,56, a XXII. kerületben (Budatétény, Budafok, Nagytétény) 2,64, a XXI. kerületben (Csepel) pedig 2,95 fő esik egy szobára. A lakáskérdés súlyosságát fokozza az a körülmény, hogy 2 429 szükséglakásban 8 864 lakó van elhelyezve az 1949. évi népszámlálás adatai szerint. Ha a szükséglakások fogalmát tágabban értelmezzük, akkor ide számíthatjuk az üzletekben, műhelyekben, irodákban, stb. elhelyezett lakókat is, ugyanis 2 163 nem lakás céljára szolgáló helyiségben kb. 5 600 személy lakik. Ezen felül Budapest lakossága az 1949. évben természetes szaporodás és bevándorlás révén kb. 30 000 fővel szaporodott és a szaporulat ilyen mérve jelenleg is fennáll. Az 1949—50. évben történt irodaház építkezések a lakásalap csökkenését nem szüntet-