Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)

Szerkesztői tájékoztató

XXIII/I02. b. Vb-elnöki iratok gyűjteménye, 46. t. Géppel írt másolat. 1. A hivatkozott feljegyzést nem sikerült felkutatni. 2. 1952. július-augusztusban került sor a „tervezés módszereinek és szervezetének fejlesztésére". A 2071/21/1952. (VII. 12.) MT határozat mondta kr először, hogy: „El kell érni, hogy a fontosabb irányító szerveknek (tanácsoknak) és mennél több jelentős vállalatnak is legyen ötéves terve". A tanácsi tervmunkáról a 325/26/1952. NT határozat intézkedett. E szerint a minisztériumok tervjavaslatában a legfontosabb tanácsi feladatokat megyei bontásban is meg kell adni. A szakminiszterek feladata, hogy a minisztertanács által jóváhagyott országos keretszámok alapján a tanácsok számára keretszámokat adjanak. A tanácsok (megyei) ez alapján készítették el tervjavaslataikat, amit természetesen koordinálniok kellett a központi elképzelésekkel. Az 1953. évi keretszámokat augusztus 15-ig kellett kiadni a tanácsoknak, a tanácsok saját tervjavaslataikat szeptember 20-ig készítették el, az OT december 10-ig hagyta jóvá. 3. Ld. a 48/b. számú iratot. b) Pongrácz Kálmán vb-elnök feljegyzése Vas Zoltánhoz, az OT elnökéhez az 1953. évi közlekedési beruházási keretről 1952. augusztus 23. A Fővárosi Tanács részéről több ízben megkerestük az Országos Tervhivatal Közlekedési és Területi Tervezési Főosztályát, valamint a Közlekedésügyi Minisztérium illetékes főosztályait a fővárosi közlekedés fejlesztéséhez szükséges 1953. évi beruházási keretek biztosítása tárgyában, eredményt azonban nem tudtunk elérni. Legutóbb folyó hó 21-én a Közlekedésügyi Minisztérium részéről Prieszol József elvtárs, miniszterhelyettes szóbelileg kijelentette, hogy a főváros részére 1953. évre beruházási hitelkeret nem biztosítható, mert egyéb kötelezettségek ezt nem teszik lehetővé. A Fővárosi Tanács részéről a Közlekedésügyi Minisztérium ezen álláspontját nem vehetjük tudomásul. Budapest közlekedési viszonyai tarthatatlanul kedvezőtlenek. Az 1938. évvel szemben — változatlan kocsipark mellett — a szállított utasok száma két és félszeresére emelkedett. Addig amíg 1938-ban a szállított utasok száma 306 niillió volt, 1952-ben 750 milliót ér el. Az utasszámnak a további növekedése jövőre is várható, pedig már egyes területeken ma sem tudjuk az utasokat elszállítani. Rontja a helyzetet, hogy a jelenlegi villamos járműpark több mint 60%-a 30 éven felüli kocsikból áll. Ezeknek az elavult kocsiknak fokozottabb mértékű romlását idézi elő a rendkívül rossz vágányhálózat. A főútvonalak, de sok más vonal rendkívül túlzsúfolt közlekedését csak megfelelő férőhelyű új motor és pótkocsik beállításával és a meglévő járművek korszerűsítésével tudjuk enyhíteni. A Fővárosi Autóbuszüzem mintegy 150 db olyan autóbusszal rendelkezik, amelynek üzemben tartása alkatrészek hiányában komoly nehézségbe ütközik és ezenfelül közle-