Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)
Szerkesztői tájékoztató
pénzt, amikor is már nem kötelezhető a házkezelő arra, hogy 5 óra után szaladgáljon a postára és így számtalan esetben másnapig az íróasztalfiókban maradt a pénz, ami teljesen szabálytalan, mert hiszen pénztárkönyv vezetése nem történik. Tekintettel arra, hogy a pénz beszedéséből a bérlőnek senimiféle előnye nem származik, kérjük, hogy a VB ezt a kérdést vizsgálja meg. Az államosítás következtében igen sok olyan ingatlan került a vállalat kezelésébe, amely kerttel és több gyümölcsfával rendelkezik. Ezeknek a kerteknek a hasznosítása a vállalatnak gondot okoz, ugyanis eddig általában az volt a helyzet, hogy a kertet vagy a háztulajdonos, vagy a megbízott-gondnok kezelte és a kertből a bérlőket teljesen kizárták, ami legtöbbször olyan módon történt, hogy a kert teljesen el is volt kerítve. Természetesen az államosítás a kertre és a gyümölcsfákra is vonatkozik, tehát a háztulajdonosnak ez a joga mindenképpen megszűnik. Felmerül azonban a kérdés, hogy ki gondozza a jövőben a gyümölcsfákat és kié legyen a termés? A fák gondozása bizonyos szakértelmet is igényel és ha azt gondosan kezelik, akkor a gyümölcstermelés szempontjából döntő jelentőségű lehet. Helyesnek látnánk, ha a házkezelők meg is tudnák szervezni a lakóközösséget a fák kollektív gondozására, természetesen ebben az esetben a termés is kollektív. Azonban ebben az esetben is helyesnek látnánk, ha nagyobb területről van szó, a bérlőket befizetésre kötelezni. A fák gondozása szempontjából viszont jobb megoldásnak látszana egy embernek kiadni, aki egyénileg felelős a gondos kezelésért. Ebben az esetben viszont félő, hogy a bérlők között nézeteltérések támadnának. Szükségesnek tartanánk, ha a Végrehajtó Bizottság ebben a kérdésben állást foglalna. A Belügyniinisztérium utasítása értelmében a negyedévet megelőző hónap 10-ig a vállalatnak el kell készítenie a negyedévi felújítási keret ütemtervét. Az ütemterv előkészítéséhez még február elején hozzáfogtak, éspedig úgy, hogy minden egyes munkáról a kiírást elkészítették és folyamatosan egészen március elejéig a Tatarozó Vállalatnak átküldötték. A megállapodásunk azt volt a nevezett vállalattal, hogy ők folyamatosan a kiírásokat beárazzák, a munkálatokat maguknak beütemezik, minek alapján kétségkívül könnyű lett volna a vonatkozó ütemterv összeállítása. Ezzel szemben a Tatarozó Vállalat ezen szóbeli megállapodást nem tartotta be. Telefoni sürgetések alkalmával mindig valamilyen kifogással a visszaküldési határidőt kitolta, míg március 8-án kereken kijelentette, hogy csak azon esetben áll módjában a megadott költségvetéseket beárazni, ha a kiküldött szakmunkásoknak az óradíját az Ingatlankezelő Vállalat megfizeti. Természetesen még ez esetben is legalább 2—3 hetet kellett volna várni, hogy az átküldött kb. g 0 —90 db kiírás elkészüljön. Március 10-én telefonon Johannesz elvtárssal, a Tatarozó Vállalat igazgatójával az Ingatlankezelő Vállalat abban állapodott meg, hogy azon munkálatokat, melyeket íróasztaltól be tudnak árazni, esetleg kis felfutással árazzák be és a számlázást majd utókalkuláció alapján teljesítsék az Ingatlankezelő Vállalat felé. Március 11-én a Tatarozó Vállalat átadott ilyen alapon beárazott kb. 25—30 db kiírást kb. 140000,— Ft értékben. Az Ingatlankezelő Vállalat március 11-én elkészítette a második negyedév ütemtervét, amelyben 65 munkát kb. 340 000 Ft-tal ütemezett be. A Tatarozó Vállalat az általa megadott költségvetési munkák teljesítési határidejét
