": "Fővárosunk. Irta Táncsics Mihály. Hasonmás kiadás - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 8. (Budapest, 1976)

Táncsics Mihály: Fővárosunk

tennék is, a börtönben csak kényelmüknek egyrészétöl volnának megfosztva és családaik sem szenvednének szükséget. Sajnos, hogy Pestnek gazdagai, paloták birtokosai, annyira megfeledkeztek polgári kötelességükről, természeti jogaikról ; miszerint elpuhulva, engedik városuk tanácsát cselekedni amiként annak tetszik, s a bajnak elejét nem veszik ; a tanács mind inkább neki bátorodva, a vagyonos polgárok meghunyászkodása által mintegy buzdítva mind tovább-tovább megy, mig végre a sokaság türelmét vesztve lázadásba, forradalomba tör ki, amidőn a budai várból, a Gellérthegyről bombázzák a kényelembe sülyedt, elpuhult birtokosok palotáit: s a sokaság majd talán kárörvendve kiáltja : ugy kell nekik ! mért voltak oly gyávák, mért engedték a dolgot ennyire jutni. Pestváros tanácsát bármi kázhozatost, gonoszat követett el, a város és közvetve az ország ellen, a hatalom szuronyai védik. Csak közakarat segíthet a bajon. És mert sajtó utján sem nyilatkozhatunk, hacsak súgva is élőszóval elpanaszoljuk egymásnak bajainkat, kölcsönösen nyilatkoztatjuk érzelmeinket, mondván : ha a várostanács ekkép gazdálkodik, s a községre csak egy évben is annyi deficitet ró fel, a gyászos következések okvetlenül beállnak. XVII. Minden csekély község elöljárósága tudja, kell tudnia, mennyi a községnek rendes, bizonyos évi jövedelme, és mennyi kiadása ; az év végén maga teszi a számadást,