": "Fővárosunk. Irta Táncsics Mihály. Hasonmás kiadás - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 8. (Budapest, 1976)

Táncsics Mihály: Fővárosunk

Meg van irva: „El az a magyarok istene, hazánkat Átölelve tartja atyai keze; Midőn minket annyi ellenséges század Ostromolt vak dühhel : ő védelmeze." Isten nem okcélkül vezérlő e földre Ázsiából három izben nemzetünket, s tartá meg minden viszontagságok között ; számára nagy szerep van föntartva. Thieri Amadé is ama nagy hirü franczia iró „Atilla" czimü könyvében irja, hogy az európai nemzetek között a magyarnak van legdicsőbb jövője. A midőn a válságos nap ránk virad, s ha Schmerling kormánya elbizakodottságában megátalkodik, nem enged, s jogszerű követelésünknek ellene szegül, s a magyart ellenállásra, forradalmi térre kényszeríti : a rögtön alakuló ideiglenes kormány, vagy forradalmi bizottmány önöknek a nemzet nevében, önöknek tanácsos urak s más hasonló bűnösöknek talán megbocsát. Mi részünkről óhajtanok, hogy a magyar nagylelkűség a nagy napon utoljára még egyszer bocsánatot hirdessen mindazon politikai bűnösök számára, kik a kitűzendő határnapig a kötelesség útjára visszatérni sietnek, szilárd határozatban, ünnepélyesen jelentvén ki, hogy jövőre a nagylelkűség gyakorlata meg van szüntetve, csak a szigorú igazság fog uralkodni. Midőn a kegyelmet hirdető nagylelkűség szózata az országot egyik szélétől a másikig át fogja hatni : azok, kik a bünfertőben még egészen el nem merültek, sietendenek a kegyelemben részesülni. Némelyek, kiknek nem maradt rnár annyi lelki erejök, hogy Önként tértek volna