": "Fővárosunk. Irta Táncsics Mihály. Hasonmás kiadás - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 8. (Budapest, 1976)

Táncsics Mihály: Fővárosunk

telének lopni, rabolni, az ilyenek is többnyire ártatlanul szenvedik a halált. Mi soha nem mondanánk halálitéletet, hanem meghagyva kinek-kinek rongy vagy becses életét, a hon ellenségeinek homlokára a bitófa cimerét süttetni javasoljuk, hogy kiki ismerje meg őket, s valahányszor ilyeneket látnak, polgári szent kötelességük teljesítésére emlékeztetve legyenek. Pestváros tanácsa s más hivatalsorsosaik, meg azok kik a hazán kivül laknak, hogy kötelességük elől menekedjenek, el nebizzák magukat. Ha a kormány bünteti hazánkban a kitüflti jobb hazafiakat, mert hazájok iránt tartozó szent kötelességüket erélyesen teljesítették, (és sokat közölök halállal is büntetett) tehát ártatlanokat : miért ne büntetné végre valahára a nemzet azokat, kik a haza ellen müködtenek ; miért ne büntetné, ha nem is hallállal,.hanem azzal, hogy homlokukra az árulás bélyegét süttesse ? Maguk tanácsos urak kénytelenek vallani, az ész kényszeriti ezt vallaniuk : büntetni a jókat, ártatlanokat, s nagylelkűen megbocsátani a gonoszoknak, annyit tesz mint felforgatni a természet örök rendét s törvényét ; letiporni, s kiirtani az igazságot. Hogy nemzetünk e természetlenséget rég idő óta gyakorolja: most már bőven szedheti keserű gyümölcsét. Alig van józan Ítélettel bíró ember, ki a nemzeti romlásnak valódibb okát adhatná, mint a tulságig feszitett, már-már bűnné vált nagylelkűséget. Mi lelkünk mélyéből óhajtjuk,hogy hozzánk Ausztria és közös uralkodónk közt a kiegyezkedés valahára meg-