": "Fővárosunk. Irta Táncsics Mihály. Hasonmás kiadás - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 8. (Budapest, 1976)

Táncsics Mihály: Fővárosunk

népessége roppant nagy, de csupán nagy. Tiszta levegő nélkül a város népe nem lehet tökéletesen egészséges, s testi lelki tehetségei zsibbadtak, tevékenységében nincs szellemi magasztosság, magosra szépre való törekvés. Hogy a főváros szépségéhez mulhatlan legfőbb kellék a tiszta lég, példakép magyarázzuk meg, s azokat, kik ebben kételkednének igyekezünk arról meggyőzni. Képzeljünk oly szobát, melyben a lég lehető legtisztább, legjobb ; az ember, ki benne fekszik takarja be fejét, és takarója alatt a lég éppen olyan tiszta, oly jó, mint egyebütt az egész szobában, tehát csak ugy, oly könnyen lélekzik, mintha nem is volna a feje betakarva. De nem sokára, néhány perc múlva nehezen vesz lélegzetet, még tovább, óranegyed múlva alig bir lélekzeni, félóra múlva, ha ki nem takarodzanék meg kellene halnia. Mért van ez igy ? azért mert a takaró alatti kis téren levő lég megromlott, mivel azt gyakran és mindég csak azt szíta be az ember, benne tehát azt, mi az élet fentartására mulhatlanul szükséges (az éleny) a test felemésztette ; a megmaradt levegő már alkalmatlan sőt káros is. Minden olvasó e kísérletet könnyen megteheti. Ha egy ember lélekzete által a lég kis térre szorítva hamar megromlik, több ember lélekzete által nagyobb téren s ha későbben is szinte megromlik. Ez világos , kétséget nem szenved, csakhogy ott nem hal meg mindjárt az ember, mert a beszivása és kilélekzése által megromlott levegő a legközelebb még jó lég rétegével összevegyül, s abból szívja a nélkülözhétlen élenyt. De ismét az is világos, hogy a légnek távolabbi minden rétege emberek sokaságának, sürü tömegének