": "Fővárosunk. Irta Táncsics Mihály. Hasonmás kiadás - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 8. (Budapest, 1976)

Táncsics Mihály: Fővárosunk

hogy azok gyümölcséből soha enni nem fog ? De igen unokái. A nemzetek életében ennyi idő csak rövid korszaknak mondható. Nemzetünk viszontagságteljes történetéből, mindennemű megpróbáltatásából életre valóságát, dicső jövőjét kell következtetnünk ; az isteni gondviselés ránk bocsátott súlyos csapásai mellett is őrködik fölöttünk, s már most is, mint leendő világvárost kezdik Budapestet a külföldiek nevezni; mért ne történhetnének most oly intézkedések, miknél fogva ez egykor necsak oly világvárossá válhassék, milyen mai időben Paris, London, s mások, hanem oly nagyszerűen széppé, milyenről a mai embereknek fogalmuk sincs. Budapestnek természeti fekvését, hazánk éghajlatát, Istennek ez országra pazaron árasztott áldásait, ajándékait, nemzetünknek (minden hibái mellett) nemes termeszetét, jóravalóságát, becsületes jellemét Összefoglalva, ha van város, melynek mintegy rendeltetése nagyszerűen szép világvárossá lenni: az leginkább, vagy talán mondhatni, egyedül Budapest lehet. Sok ember van Budapesten olyan, ki azt fogja mondani, mily korszerűtlen eszme, mily hálátlan munka most ez Ínséges időkben, e nehéz viszontagságok közt a főváros szépítéséről értekezni ! De mi ugy vélekedünk, hogy nem lehetnek oly mostoha idők, a mikor kárhozatos volna elmondani, a mit meggyőződésünk szerint a hazára nézve jónak, üdvösnek tartunk. Forró óhajtásunkat nyilvánítottuk fölebb arranézve, hogy bár válnék fővárosunk leirhatlan széppé, de a puszta óhajtás magában semmit sem használ, tehát elmondjuk