A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)

A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG JEGYZŐKÖNYVEI (HATÁROZATAI)

térrel, nincs pénz, nincs nyomda és nem lehet tankönyveket hosszú ideig megjelentetni, volt a válasz. A Pedagógusok Szakszervezete már megindította a munkát. Ennek első eredménye a történelemtanárok kiképző kurzusa. Javasolja a közoktatási tanács felállítását. Ennek keretében közéleti személyek és arra illetékes politikusok, tudósok dolgozzák ki a közoktatás reformját. Szükség volna a tanárok átképző tanfolyamára is. Felszólaló végül indítványozza, állapítsa meg a Nemzeti Bizottság, hogy Teleki Géza minisztert súlyos felelősség terheli, amiért eddig nem kezdődtek meg az igazoltatások; amiért semmiféle utasítást nem adott, milyen szellemben folyjék a tanítás; amiért nem indította meg a tanárok átképzését; amiért nem gondoskodott a tankönyveknek demokratikus szellemben való átdolgozásáról. Indítványozza, hogy forduljon a BNB a közoktatásügyi miniszterhez, kezdje meg haladéktalanul az igazoltatásokat, távolítsa el a reakciós elemeket, alakítson meg egy közoktatásügyi tanácsot a Pedagógusok Szakszervezetének bevonásával, amely hirdessen pályázatokat új tankönyvekre; addig is a miniszter gondoskodjék litografált vezérfonalakról, a Pedagógusok Szakszervezetével karöltve kezdje meg a tanárok átképzését, tegye ezt kötelezővé és gondoskodjék megfelelő anyagi alapról. Tehát tüntesse el a fasiszta mételyt és ezáltal tegye lehetővé az ifjúság demokratikus szellemben való nevelését. DARVAS JÓZSEF Örömmel üdvözli, hogy a közvélemény a nevelésügyre is felfigyelt. (Szakasits Árpád: „A föld után a lelkekre is".) A földreform a szó szoros értelmében kihúzta a földet a reakció alól. (Gerő Ernő: „De nem a talajt!") De a szellem ezen a téren még megmunkálatlan. Amit évek hosszú során át vetettek a reakciós nevelők, az még évekig csírázik és felüti fejét. Bejelenti, hogy ő is tanító, ismeri a problémát. Rámutat, hogy a legelsőbbrangú kérdés az ideiglenes feladatok megoldása után a tanuló és tanár képzés reformja. Átfogó reformra van szükség. RIES ISTVÁN örömmel üdvözli az előtte szólók indítványait, rámutat arra, hogy nagy mulasztások történtek, de az igazoltatások elhalasztásáról nem tehet a miniszter, mert ez a Nemzeti Bizottság dolga. Itt azonban a közalkalmazottak igazolásáról szóló rendelet hiányosságai illetőleg a korrigáló törekvések akadályozzák a gyors kivitelt. A közoktatásnak 3 ágazata közül az egyetemi oktatással vannak a legnagyobb bajok. Közoktatási Tanács már van, de ez csak tiszteletbeli állást jelentett mindeddig. Most azonban diktatórikus hatalommal kell felruházni, javasolja, és az egyetemi oktatás reformját is ennek hatáskörébe kell utalni. Kétségtelen, hogy az egyetemek voltak a reakció melegágyai, ha akadt is egy-két szociális gondolkodású vagy kevésbé reakciós professzor, mint Pickler Gyula, vagy Somló Bódog, azokat üldözték (Vámbéry Rusztem) és addig nem nyugodtak, míg ők körükben helyet foglaltak. Az egyetemi oktatás reformját nem lehet máshol kezdeni, mint a budapesti egyetemek autonómiájának (mert csak ezeknek van autonómiájuk) azonnali felfüggesztésével. Ma undorító tülekedés folyik a katedrák betöltéséért az orvos karon, a jogon éppen úgy mint máshol. Nagyobb probléma, hogy például a budapesti egyetem az egyetlen, ahol nincs szociológiai és kriminálpszichológiai tanszék. A budapesti egyetemen különben nincs egyetlen baloldali professzor sem, ezalatt nem is értem a szocialistákat és kommunistákat (Kállai: „De lesz ..."). Kivéve Moór Gyulát, Beznákot... a többiek vagy fasiszták, vagy