A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)

FÜGGELÉK I.

1. 1945. január 21. A budapesti demokratikus pártok képviselői tegnap délelőtt

1 megalakították a Budapesti Nemzeti Bizottságot, amely a főváros felszabadított területén a hatalmat mindaddig gyakorolja, míg a Debrecenben megalakult kormány nem költözik Budapestre. A Nemzeti Bizottság alakuló ülésén a Független Kisgazda Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt képviseltették magukat. Tildy Zoltán, mint az ülés elnöke, hosszabb beszédben ismertette a Bizottság feladatait és célját. - Súlyos szenvedések, tízhónapi keserves bujdosás után jöttünk össze mondotta többek közt -, hogy tisztességes, becsületes magyar emberként minden erővel összefogjunk, az országunk romjain új életbe kezdjünk. Az elmúlt tíz hónap után mélységes keserűség, szégyen és megaláztatás érzésével, halálos veszélyek és bujdosás közben vettük a híreket hazánk romlásáról. Hiába kíséreltük meg minden kockázatot vállalva, hogy útjába álljunk a fenyegető katasztrófának: nem sikerült. Ma nagyrészt elpusztult ország rombadőlt fővárosában vagyunk: iparunk és mezőgazdaságunk elpusztult, nemzetünk legjobb fiai közül sokan ülnek idegen börtönökben, és igen sok magyar az országtól távol nyomorog és pusztul. Mindennek nem kellett volna így történnie. Hiszen a múltban a szövetségesek, különösképpen pedig a Szovjet Unió részéről nemzetünk a jóindulat számos jelével találkozott. De hiába volt figyelmeztető és tiltakozó szavunk, rövidlátó vagy idegen zsoldba szegődött kormányok és politikai rendszerek vakon vezették népünket a katasztrófa felé. Semmi reményünk sem volna arra, hogy mégegyszer életet kezdhessünk, ha ennyi bűnös idegen eredetű politikai manőver után újra nem találtunk volna nagylelkűséget a szövetséges hatalmak, elsősorban a Szovjet Unió és a hatalmas Vörös Hadsereg részéről. Tudjuk jól, hogy a német elnyomás és a fasiszta terror, minden igaz magyarságot megtagadó nyilas csőcselék hozta ránk ezt a végzetet. Bízunk abban, hogy mi magyarok végre-valahára otthon lehetünk, urak lehetünk saját hazánkban. A szövetséges hatalmak, a világ demokratikus jóindulata hozzásegít majd bennünket, hogy felépíthessük a magunk szabad országát. Ez az utolsó történelmi lehetőség egy őszinte és igazságos nemzeti munka számára. A félrevezetés és elvakultság korszaka elmúlt, nem szabad többé gyöngének mutatkozni. A háború tragikus, egyben mégis oly szerencsés fordulata megadja nekünk azt a lehetőséget, hogy most már bebizonyítsuk önmagunk és a világ előtt is, hogy