A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)

A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG JEGYZŐKÖNYVEI (HATÁROZATAI)

Azt hiszem helyes és kívánatos volna, hogy a Budapesti Nemzeti Bizottság, mint tekintélyénél fogva a magyar népállam irányító szerve, forduljon az ország valamennyi nemzeti bizottságához, egyfelől kinyilvánítva azt, hogy a magyar miniszterelnöknek és földművelésügyi miniszternek ezt a felhívását minden erejével, minden tekintélyével támogatja, másfelől pedig demonstrálja azt, hogy a magyar népköztársaság bármiféle politikai taktika ellenére is megbonthatatlan és egységes. Szólítsa fel a nemzeti bizottságokat arra, hogy maguk is kövessenek el mindent, hogy ez a munka valóban eredményesen befejeződjék. A szakszervezet jelenlevő igen tisztelt képviselőjének elnézését kérem, amiért a napirend tárgyalása során megelőzöm. De úgy érzem, hogy mint par excellence agrár párt tagjának kötelességem is, hogy a bányamunkások érdekében felemeljem szavamat; felemeljem azoknak a bányamunkásoknak érdekében, akiknek érdekeit elsősorban a szakszervezet hivatott képviselni. Megmondom, hogy miért emelem fel szavamat a bányamunkások érdekében. A múltban is mindenkor hittem és vallottam, ma és a jövőben hiszem és vallom, a múló politikai divatoktól függetlenül, hogy a magyar népköztársaságban a nemzet minden egyes dolgozó rétegét egyforma jogok illetik meg, de ugyanakkor egyforma kötelességek is terhelik. Meg kell azonban állapítanunk, hogy demokráciánk ma még háborúban, harcban áll, nem vagyunk stratégák, de azért jól tudjuk, hogy a háborúban, a harcban bizonyos csapattestek fontosabbak aszerint, hogy az ütközet milyen stádiumába jutott el. Én úgy látom, hogy a magyar demokráciának, a magyar népköztársaságnak léte, fennmaradása, tökéletesedése és megerősödése két rétegnek, a dolgozó parasztságnak és a bányamunkásságnak a vállain nyugszik. Bizonyos információk vannak birtokomban, mint ahogy mindannyiunknak vannak. Mint agrárpárt tagja Örömmel és büszkeséggel állapítom meg, hogy Franciaország, amely a felszabadítás tényében egy évvel megelőzött bennünket, a mostani hatalmi pozícióról nem is szólva, a széntermelésben messze mögötte van annak a teljesítménynek, amelyet a magyar bányamunkásság felmutat. Miért mondom azt, hogy most a magyar parasztság és a magyar bányamunkásság áll az ütközet előterében? Azért, mert ha a bányamunkásság nem bányászik szenet, akkor megállnak a gyárak, nem tudjuk pontosan teljesíteni jóvátételi kötelezettségeinket, elveszítjük a győztes Szovjetuniónak, nagy barátunknak a bizalmát, amelyet pedig - hiszem és remélem - a reakció minden mesterkedése ellenére is megnyertünk. De tovább megyek! Ha nincs szén, akkor megállanak a gyárak. Nem tudunk árukat előállítani saját magunknak, a magyar falusi dolgozóknak sem. Nem tudjuk őket ellátni munkaeszközökkel, iparcikkekkel. Nem tudunk árukat termelni a ciklon sebességgel, az Apokalipszis lovasainak sebességével száguldó drágasággal, az inflációval szemben; nem tudunk egyensúlyi helyzetet teremteni az árak és bérek között, amely pedig egyedül biztosíthatja minden dolgozó megélhetését. Ugyanakkor meg kell állapítanom, hogyha a falu népe nem a legteljesebb önzetlenséggel, nem a legnagyobb odaadással és nem a legjobban megfeszített munkával teljesíti kötelességét a magyar népköztársasággal szemben, akkor a város szellemi és fizikai dolgozói éhezni és fázni fognak az elkövetkezendő télen, tehát nem tudnak majd eleget tenni annak a felfokozott követelménynek, amelyet joggal elvárunk tőlük, a saját maguk és a nemzet egésze érdekében. Tisztelt Nemzeti Bizottság! Ezek az indokok vezettek arra, hogy ma azzal a