A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)

A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG JEGYZŐKÖNYVEI (HATÁROZATAI)

gazdagodás felé vezető úton. De fokozottabban áll ez ma, amikor a köztisztviselőség egyet jelent a szegénységi fogadalommal és a mindenről való lemondással. A békében egy tartotta, egy vonzotta az embereket ezekre a pályákra: az öregség szűkös, de nyugodt tudata a nyugdíj képében. Felvetődik a kérdés, mi lesz azokkal az emberekkel, akiket az új idők parancsa állított a helyükre? És főleg, ha azok nem húsz évesek. Fel kell vetni ezt a kérdést és azt hiszem, most kell felvetni azt, amikor Nagy Ferenc miniszterelnök programbeszédében is utalt a nyugdíjkérdés rendezésére. Azt hiszem, azon az elven belül, amelyre a kormányzat gondolt, a nyugdíjkérdés más szempontból való rendezésére, rá kell irányítani a figyelmet, hogy a nyugdíjügy ezzel egyidejűleg ebből a szempontból is rendezést nyerjen. Bátor vagyok t. Budapesti Nemzeti Bizottság utalni arra, hogy volt rá egy konkrét eset, amikor az Ideiglenes Nemzeti Kormány maga is gondolt erre a kérdésre és [ez] irányban rendelkezett is. Itt az Ideiglenes Nemzeti Kormány 4350/ 1945. M. E számú rendeletére [gondolok], amelyet a Magyar Államrendőrség tagjai illetményének és nyugellátásának rendezése tárgyában adott ki 1945. december 22. napján. Ezen rendelet 6. §-a kimondja, hogy „a Magyar Államrendőrség olyan tagja részére, aki a magyar demokrácia érdekében kifejtett munkásságával különös elismerésreméltó érdemeket szerzett, a belügyminiszternek a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával tett előterjesztésére a minisztertanács az érdekelt kérelmére biztosíthatja azt, hogy az ellátás megállapításánál az Államrendőrséghez történt kinevezését megelőzően szabad pályán töltött ideje, vagy annak része, legfeljebb azonban húsz év a nyugdíjba beszámítható időhöz hozzá fog számítani." Amint látjuk, ezen M. E. rendeletben adott forma elég komplikált és bonyolult, de konkrét példa arra, hogy igen is már gondoltak rá. Hogy ez azóta nem került általánosságban megvalósulásra, arra az okokat felesleges azt hiszem felsorolni. Azonban itt, ha a kérdéssel foglalkozunk, a rendeleten túlmenően, amely a „megelőzően szabad pályán töltött időre" utal, fokozottabban kell gondolnunk azokra, akik korábban is közérdekű tevékenységet fejtettek ki, így akik szakszervezetekben, vagy demokratikus pártok alkalmazásában állottak, vagy törvényhatóságok, vagy nemzetgyűlés padsoraiban töltöttek hosszú esztendőket, vagy akiket éppen politikai magatartásuk miatt hosszú évek börtönéből hozott ki a demokrácia, hogy őket az újjáépítésben, az újjászervezésben megfelelő helyre állíthassa. Az ehhez szükséges technikai megoldás megbeszélése és megvitatása talán már túlmegy a Budapesti Nemzeti Bizottság feladatán. De az a nemzeti bizottságok feladata és kötelessége, hogy bizonyos szempontokra az illetékesek figyelmét felhívja és ezekre ráirányítsa. Éppen ezért kérem az ügyben e javaslattal kapcsolatban a Budapesti Nemzeti Bizottság állásfoglalását, mert [meg] vagyok arról győződve, hogy ez a kérdés abba a csoportba tartozik, amely a jelenlegi nemzeti bizottságok feladatköre: kezdeményezni illetékes faktoroknál a demokrácia szempontjából fontos kérdések megoldását. A másik kérdés szintén a felszabadulással függ össze. Az ostrom végetért. Az emberek kezdték elhagyni a pincéket és odúkat és mentek megkeresni kény-