A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)
A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG JEGYZŐKÖNYVEI (HATÁROZATAI)
Romániában a román-magyar társaság. Ott is, azóta is felmerült az a gondolat, hogy Magyarország a magyar-román társaság megalakításával válaszoljon erre a gesztusra. Meg is történtek a kezdeményező lépések, de Magyarországon csodálatosképpen nincsen olyan szerv, amely a kulturális társaság felállításával foglalkoznék. Magát a külügyminisztert is megkérdezte, nem kívánna-e maga a külügyminisztérium foglalkozni ezzel a kérdéssel, a külügyminiszter úr azonban hatáskörén kívülinek minősítette ezt a kérdést. A Művészeti Tanácsban is felötlött a magyar-román kulturális társaság megalakításának terve, de gyakorlatilag ott sem sikerült előbbre jutni. Azért hozta ide ezt a kérdést, mert nemcsak magyar-román, hanem magyar-jugoszláv, magyar-csehszlovák és magyar-osztrák kulturális társaságok megalakítása előtt is állunk, javasolja tehát, hogy létesítsen a Nemzeti Bizottság a szomszéd államokkal való barátkozást előkészítő bizottságot, amely az alakítandó társaságoknak valamilyen gyakorlati útbaigazítást adna. Zilahy Lajos és Némethy Károly Belgrádban vannak, visszatérésük után nyilván a magyar-jugoszláv társaság megalakítása is időszerűvé válik. Mégegyszer javasolja az albizottság felállítását. ELNÖK határozatilag kimondja, hogy a BNB a szomszédos államokkal való barátkozást előkészítő albizottságot létesít. A bizottság tagjai: Szent-Iványi Sándor, Farkas Ferenc, Zentai Vilmos, Rácz Gyula, Haraszti Sándor, Darvas József, Moór Gyula és Alföldi András. [XXXV j3.-1945. BNB.] 9 ELNÖK felkéri Zentai Vilmost, ismertesse a napirend következő pontját a z internált nyilasokról. ZENTAI VILMOS előadja, hogy az internált nyilasok foglalkoztatásával kapcsolatban szólal fel. A BNB előtt is közismert ugyanis, hogy az elfogott nyilasok elhelyezését és foglalkoztatását illetőleg rengeteg kifogás merült fel. A sajtóból is olvashattuk ezeket a kritikákat jónéhányszor: enyhén kezelik a nyilasokat és egyáltalán nem foglalkoztatják őket. Hosszú hetek után végre sikerült egységes elhelyezésben részesíteni a nyilasokat a kiürített laktanyákban, amelyekből ezután rendszeresen kiadják őket közmunkára. Szóvá kell azonban tennie, hogy mi történik a munkára való kiadásuk és kezelésük során. Jelentés van előttem egy vállalkozótól, aki internált nyilas szakmunkásokat és segédmunkásokat kapott munkára. A jelentés így szól: „A közellátási kormánybiztosság budai kirendeltsége a kelenföldi pályaudvar raktárához (XI., Csóka utca 11-13.) részemre internált munkaszolgálatosokat adott át azok közül, akik a kormánybiztossághoz vannak a rendőrségtől kiküldve. A munkaszolgálatosok száma változó volt. Átalában két kőműves, egy ács, 3-4 segédmunkás. Ennyit kaptam a munkára. A kormánybiztosság kikötötte, hogy a munkaszolgálatosok ugyanazt a munkabért kapják, mint a szervezett munkások, tehát a szakmunkás 24, a segédmunkás 18 pengőt óránként. Azzal a kikötéssel fogadtam ezt el, hogy a bért nem fizetem ki a munkaszolgálatosoknak, hanem utasítás szerinti helyen letétbe helyezem. Kétszeri érdeklődésemre (július 11-én és 14-én) Puskovitz igazgatótól, a kormánybiztosság budai kirendeltségének vezetőjétől azt az utasítást kaptam, hogy a heti bérjegyzéket a kormánybiztosság kelenföldi megbízottjának,
