A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)
A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG JEGYZŐKÖNYVEI (HATÁROZATAI)
nómiáját és jogállását szabályozó törvény alapelveinek megsértését panaszolja. Köztudomású, hogy a szóbanforgó törvények a fasiszta szellemű jogalkotás tipikus példái voltak, melyek az országnak - a miniszteri leirat szavaival élve - politikai és gazdasági szempontból valóban első törvényhatóságától a demokratikus önkormányzat leglényegesebb biztosítékait megvonták és az egész fővárosi közigazgatást az éretlen, kiskorú gyermek jogállására süllyesztették. A miniszter úr által védelmezett reakciós törvények Budapest autonómiájának börtönét jelentették és az általuk statuált látszatönkormányzat olyan kormányoknak volt szócsöve, melyeknek működése a Dunahidak felrobbantását, házsorok lerombolását és ártatlan fővárosi polgárok tízezreinek legyilkolását és elhurcolását eredményezte. A Budapesti Nemzeti Bizottság, amikor az ideiglenes törvényhatósági bizottság szervezetét megállapította, lepattantotta az autonómia bilincseit is, elvként leszövegezve, hogy a főváros közigazgatásáról szóló ezeket a fasiszta törvényeket elveti és az önkormányzat demokratikus működése, illetve annak megnyilvánulása elől minden akadályt lebont. A demokratikus felfogásból önként következik, hogy az olyan jogszabály, mellyel a közület - ebben az esetben a törvényhatósági bizottság - a saját tárgyalási rendjét állapítja meg, tehát voltaképpen a törvényhatósági bizottság tagjainak egymás közötti megállapodása, és amelynek kifelé, a közönség irányában semmiféle kihatása nincsen, kormányhatósági jóváhagyást nem igényel. Az olyan kísérletezést, amely a demokratikus államforma alappillérét: az önkormányzatot, illetőleg az önkormányzati akarat megnyüvánulását ott igyekszik korlátok közé szorítani, ahol a közérdekű korlátozást semmi egyéb, csak egy levitézlett rendszer reakciós törvénye teszi lehetővé, a leghatározottabban vissza kell utasítanunk. Ezen a téren semmiféle erőszakolt jogászi okoskodás vagy törvénymagyarázat nem tűrhető. Nevetséges volna egyébként ennek a rosszemlékű 1930:XVIII. törvénycikknek az alapján bármilyen fővárosi ügyet elbírálni, amely törvény rendelkezéseit a törvényhatósági bizottság megalakítása és a törvényhatóság egyéb testületi szerveinek életrehívása során kifejezetten figyelmen kívül hagyott. Javasolja továbbá, hogy hívja fel a BNB a belügyminiszter figyelmét arra, hogy a demokratikus magyar fővárosnak a reakciós szellemű 1930:XVIII. törvénycikk alapján történő igazgatása ma már nem lehetséges. 3 A jogbizonytalanság megszüntetését egyik elsőrendű fontosságú kormányzati feladatnak tekinti. Éppen ezért kell felkérni a belügyminisztert, gondoskodjék arról, hogy a székesfőváros közigazgatásáról szóló új törvényt a demokratikus pártok és a főváros vezetőségével való előzetes letárgyalás után minél előbb valósítsa meg a kormány. Addig is azonban tartsa tiszteletben a belügyminiszter az önkormányzat jogait és az önkormányzatnak csak olyan ügyeibe avatkozzék, amelyekbe a beavatkozás közérdekből indokolt. Kéri a BNB-t, hogy ehhez a tütakozáshoz járuljon hozzá. RAJK LÁSZLÓ javasolja, hogy ennek az átiratnak nyüvánosságrahozatalától álljon el a BNB és ne közölje a sajtó. Sem a belügyminiszter átiratát, sem a BNB által erre adandó választ, hiszen a belügyminiszter eddigi intézkedései olyanok voltak, hogy semmiféle bizalmatlansággal sem kell lenni irántuk.
