Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

NÉVJEGYZET

Rusznyák István, dr. (1889) Kossuth-díjas belgyógyász. A felszabadulás után a Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Belklinikájának igazgató főorvosa, nemzet- illetve országgyűlési képviselő, 1950-től a Fővárosi Tanács tagja. 1946-tól az MTA tagja, 1949— 1969-ig elnöke. 1947—1950-ben az MSZT elnöke. — Az MTA Kísérleti Orvostudományi Intézete tudományos tanácsadója. — 278, 520. Rybka Gézáné, (1911) gyári munkás. 1945-től az MKP tagja. A felszabadulás után a VIII. ker. MNDSZ szervező titkára, később budapesti MNDSZ szervező. 1950-től a Fővárosi Tanács VB tagja. — Nyugdíjas. — 516, 520. Sági Gyula, (1889) cipészsegéd. 1935-től vesz részt a munkásmozgalomban, 1941-től a KMP tagja, a Magyar Függetlenségi Front központi összekötője. 1942-ben letartóztatták, 1944 októberében szabadult, partizánakciókban vett részt. 1945 januárjától a XIV. ker. szervezet vezetőségi tagja, a XIV. ker. NB titkára, majd HM politikai tiszt. — Nyugdíjas. — 53. Ságvári Endre, dr. (1913—1944) a magyar munkásmozgalom mártírja. (L. a III. kötet névjegyzetét.) — 311, 529, 533. Ságvári Endrém (Ságvári Magda dr.), (1916) női szabó, jogász. Az ifjúsági, majd a nőmozgalom ban tevékenykedett. 1936-tól a KMP tagja. Több ízben letartóztatták. 1944 márciusától illegalitásban élt. 1945-től az MKP KV politikai munkatársa, 1947-től az MNDSZ személyzeti vezetője, 1949-től az Igazságügyminisztérium dolgozója. — Minisztériumi osztályvezető. — 326, 328. Saláta Kálmán, dr. (1917) jogász. A felszabadulás után az FKgP nemzetgyűlési képviselője, a th. biz. tagja; miniszteri osztálytanácsos. 1947-ben disszidált. — 182, 343. Sántha Vilmos, (1894—1954) szabósegéd, kereskedő. 1910-től az SZDP tagja. A felszabadulás előtt a Szociáldemokrata Kiskereskedők és Kisiparosok Szervezetének társelnöke, a felszabadulás után a KOKSZ elnöke, a Fővárosi Művészi Kézműipari Vállalat szervezője. 1945-től a th. biz. tagja. •— 389. Sári Ignác, (1900) építészmérnök. A felszabadulás előtt a magdolnavárosi kislakásépítés irányítója. A felszabadulás után a polgármestert választó BNB tagja, 1945 januárjától Budapest építésügyi kormánybiztosa, majd az FKT főosztályvezetője. 1945—1946-ban iparügyi államtitkár, majd az Építkezési RT igazgatója. 1948-tól a Nehézipari Tervező Iroda szakosztályvezetője. Az FKgP nemzetgyűlési képviselője, th. biz. tag. — Nyugdíjas. — 29, 65, 182. Schmidt Géza, dr. (1893) jogász. A th. biz. FKgP, majd DNP tagja. — Nyugdíjas. — 374. Sebestyén Ernő, (1899) faszobrász. 1916-tól vesz részt a munkásmozgalomban, 1917-től az SZDP tagja. 1917—1945 között a Budapesti Szobrászok Szakszervezetének pénztárosa. A felszabadulás után a XIV. ker NB elnöke. — A Magyar Honvédelmi Szövetség XIV. ker. szervezetének vezetőségi tagja. — 53. Simon Lajos, dr. (1909) bőrdíszműves, jogász. 1934-től a KMP tagja, részt vett a függetlenségi mozgalomban, 1942-ben letartóztatták. 1945-ben V. ker. PB munkatársa, 1946-tól titkára. 1949-ben Budapest alpolgármestere, majd a Budapesti Pártbizottság helyettes titkára. 1950-től az egészségügyi miniszter első helyettese. •—• Nyugdíjas. — 481, 512, 520. Slachta Margit, (1884) tanítónő. 1920-tól képviselő. A felszabadulás után az FKgP jobboldali képviselője, th. biz. tag. 1947-től a Keresztény Női Tábor vezetője és képviselője. Disszidált. — 182, 246, 251, 252, 253, 254, 274, 275. Sólyom László, (1908—1950) hivatásos tiszt, altábornagy. 1941-ben a hadseregből nyugdíjazták. 1942-ben került kapcsolatba a kommunista mozgalommal. 1944-ben a KMP katonai bizottságának tagja, a fegyveres ellenállás egyik szervezője. 1945 januárjában a BNB Budapest rendőrfőkapitányává nevezte ki. 1946—1948 között a HM katonai csoportfőnöke, illetve a Honvéd Vezérkar főnöke. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták és kivégezték. 1956-ban rehabilitálták. — 22, 96, 523. Somogyi Imre, (1902—1947) festőmunkás, Kossuth-díjas gazdasági szervező, szakíró. 1939-ben részt vett a Parasztpárt megalapításában, s annak vezetőségi tagja lett. A Paraszti Népfőiskola egyik szervezője, népi termelő szövetkezeteket szervezett Tolnában és Baranyában. 1944 márciusa után részt vett az ellenállási mozgalomban. A felszabadulás után az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, a Budapesti Közellátási Kormánybiztosság osztályvezetője, a Földművelésügyi Minisztérium csoportvezetője. — 54. Sóskúti Endre, (1902—1965) bádogos és szerelő1931-től az SZDP tagja, előbb a XI. ker. szer.