Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

NÉVJEGYZET

rehajtó bizottságának elnöke. A Tanácsköztársaság megdöntése után a letartóztatottak védelmére megszervezte a Jogvédő Irodát. Emigrálnia kellett, 14 évig élt Bécsben. Hazatérése után a szakszervezet ügyésze lett. A felszabadulás után a Magyar Jog főszerkesztője, a th. biz. tagja, az Ügyvédi Kamara, s a Magyar Jogászok Szabad Szakszervezetének elnöke. — 252. Lakatos Imre, dr. (1908) cipészsegéd, jogász. 1927-től az SZDP (majd az MDP) tagja. 1942-től a román munkásmozgalomban (Kommunista Ifjúsági Szövetség, Vörös Segély) dolgozott, a felszabadulás után az SZDP VIII. ker. szervezetének titkára, majd a Fővárosi Szociáldemokrata Alkalmazottak Szerveze- tének alelnöke. A th. biz. tagja, 1945—1949 között VILI. ker. elöljáró, majd a Fővárosi Tervhivatal helyettes vezetője. — Nyugdíjas, a VIII. ker. PB munkatársa. — 153,389,512. Lázár Vilmos, (1895—1972) agrárközgazdász. 1919-től a KMP tagja, a Tanácsköztársaság idején a földművelésügyi népbiztosságon dolgozott. 1923-igemigrációbanélt, majd bekapcsolódott a hazai munkásmozgalomba. A Gondolat, a Korunk, a Népszava és a Szocializmus munkatársa, 1933-ban a Korunk budapesti szerkesztője. A II. világháború alatt részt vett az ellenállási mozgalomban. A felszabadulás után vezető tisztségeket töltött be az agrártudományban és a pártéletben. — 266, 267. Lestyán Sándor, (1897—1956) író, újságíró. 1933—1944 között a Friss Újság szerkesztője, 1949—1950-ben főszerkesztője. A felszabadulás után a Szabadság munkatársa, 1945— 1947 között a Budapest c. folyóirat felelős szerkesztője. — 323. Losonczy György, dr. (1919) gyógyszerész, orvos. A negyvenes évek elejétől vett részt a munkásmozgalomban, 1945-től az MKP tagja. 1945-től a BNB által megszervezett Egészségügyi Tanács tagja, a felszabadulás utáni első hónapokban az Országos Gyógyszerügyi Központ, az év második felétől a Gyógyszerészek Országos Jóléti Alapjának elnöke. 1947—1950 között az Országos Közegészségügyi Intézet orvosa. — A László Kórház főorvosa. — 34. Lovrekovich István, dr. (1895—1960) orvos bakteriológus. 1939-től a Fővárosi Bakteriológiai Intézet vezetője. 1943—1946 között az Országos Közegészségügyi Intézet igazgatója. 1945-ben a BNB által megszervezett Egészségügyi Tanács tagja. — 34. Lukács György, (1885—1971) Kossuth-díjas esztéta. 1918-tól a KMP tagja. A Tanácsköztársaság idején közoktatásügyi népbiztos, 1924—1929 között Bécsben a KMP egyik vezetője, a harmincas években jórészt a Szovjetunióban élt, ott tudományos tevékenységet és irodalomkritikai munkásságot folytatott. 1945-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője, th. biz. tag. 1946-tól az ELTE egyetemi tanára, 1949-től a Béke Világtanács tagja. Az MTA tagja. (L. még a II. kötet 429. oldalát.) — 64, 187, 374, 512. Magyar Miklós, (1881—'?) vállalati igazgató. A felszabadulás előtt az Újságüzem RT. igazgatója, 1909—1918 és 1925—1944 között a th. biz. tagja. A felszabadulás után az FKgP th. biz. tagja. Disszidált. — 305, 343, 344. Major Akos, dr. (1908) ny. hadbíró, vezérőrnagy. Részt vett az ellenállási mozgalomban, 1944. október 16-án a Gestapo letartóztatta. A felszabadulás után a BNB által megszervezett Népbíróság vezetője, 1946—1948 között a NOT elnöke, majd a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke. — Ügyvéd. — 28. Major Tamás, (1910) Kossuth-díjas színművész, rendező. 1939-től vesz részt a munkásmozgalomban, 1943-tól a KMP tagja. A felszabadulás után nemzet- illetve országgyűlési képviselő, a th. biz. tagja, a Művészeti Tanács tagja. 1945-től a Nemzeti Színház igazgatója, 1947-től a Színház és Filmművészeti Főiskola tanára. — A Nemzeti Színház főrendezője, kiváló művész. — 31, 32, 45, 60, 64, 252, 253, 512, 520. Markos György, (1902) közgazdász, egyetemi tanár. 1919-től vett részt a munkásmozgalomban, a II. világháború alatt a Népszavában antifasiszta cikkeket írt. 1944-ben letartóztatták és Németországba hurcolták. A felszabadulás után tudományos tevékenységet fejt ki.— Nyugdíjas, a földrajztudományok doktora. — 266. Marosán György, (1908) sütőipari munkás. 1923-tól vesz részt a munkásmozgalomban, 1927-től SZDP tag. 1939-től az Élelmezési Munkások Országos Szövetségének főtitkára, 1943-tól az SZDP titkára. 1944-ben letartóztatták. 1945. augusztusig a párt országos titkára, 1947-ig vezető titkára, majd főtitkárhelyettese. Mint a balszárny egyik vezetője jelentős szerepet játszott a két munkáspárt egyesítésének előkészítésében. 1948tól az MDP KV és PB tagja, főtitkárhelyettes, a Nagybudapesti Pártbizottság titkára.