Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

NÉVJEGYZET

megszervezett Egészségügyi Tanács tagja. 1945-től a Budapesti Orvostudományi Egyetem Urológiai Klinikájának igazgatója, tanszékvezető egyetemi tanár. 1950-től az MTA tagja. — Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöke. —• 34. Bajcsy-Zsilinszky Endre, (1886—1944) publicista, politikus, a függetlenségi harc mártírja. (L. még a III. kötet névjegyzetét) — 266, 267, 270. Bakács Tibor, dr. (1912) higiénikus. 1935-től KMP tag, 1938-ban a Spanyol Nemzetközi Brigád orvosa. 1945 január—április: a XIV. kerület tisztiorvosa, júniustól a főváros helyettes tisztifőorvosa, 1948—1951: a főváros tisztifőorvosa. — Az Országos Közegészségügyi Intézet Főigazgatója, az Orvostovábbképző Intézet tanszékvezető egyetemi tanára, az orvostudományok doktora. A Fővárosi Tanács tagja, a Pro Urbe aranyérem tulajdonosa. — 52, 349. Balogh István, dr. (1894) katolikus pap. 1944— 1947: miniszterelnökségi államtitkár. 1947. februártól az FKgP országos főtitkára, 1947. júniustól az FMDP elnöke. A th. biz. FKgP, majd FMDP tagja. — C. apát, templomigazgató. — 263, 363, 374, 375, 511, 519. Bán Antal, (1903—1951) vasmunkás. 1917-től vett részt az ifjúmunkás-mozgalomban. A 20—30-as években a jugoszláviai párt- és szakszervezeti mozgalomban dolgozott, 1943-tól Budapesten tevékenykedett. A felszabadulás után az SZDP PB tagja, főtitkárhelyettes. 1945-ben a BNB 18-as bizottság tagja. 1945—1948 között iparügyi miniszter. Az SZDP 1948. márciusi kongresszusa kizárta a pártból, ezt követően külföldön élt. — 64, 72, 79, 113, 150, 182. Bánóczi László, dr. (1884—1945) színházi szakíró, rendező. 1904 óta vett részt a munkásmozgalomban. 1945-ben az ideiglenes th. biz. tagja. (L. még a III. kötet névjegyzetét.) — 54, 152. Barankovics István, dr. (1906) hírlapíró. A felszabadulás előtt a függetlenségi mozgalom polgári szárnyához tartozott. A felszabadulás után nemzetgyűlési képviselő, az 1947-ben alakult Demokrata Néppárt elnöke. 1948ban disszidált. — 364, 374, 464. Baráth Géza, (1887—1961) ny. fővárosi iskolaigazgató. 1919-től az SZDP tagja. Baloldali magatartása miatt a Tanácsköztársaság leverése után elvesztette tanári állását, 1945-ben rehabilitálták. A felszabadulás után az SZDP XV. ker. szervezetének vezetőségi tagja, a th. biz. és a képviseleti biz. tagja; a Magyar Munkás Sakk-kör elnöke, a Magyar Dolgozók Országos Sakkszövetségének társelnöke. — 333, 511. Bárdos Artúr, dr. (1882) jogász, színházi rendező, színikritikus. 1906-ban Max Reinhardt mellett dolgozott mint rendező, 1907-ben a hamburgi színház rendezője. Hazatérése után megalapította az első magyar színházkritikai folyóiratot, s megnyitotta az „Új Színpad" nevű avantgárdé munkásszínházat, 1916-ban pedig a Belvárosi Színházat. Több színház igazgatója volt, számos könyvet és tanulmányt írt, filmet is rendezett. 1949-ben külföldre távozott. —• 45, 46. Barsi (Basch) Imre, dr. (1886—1952) jogász, belgyógyász. 1905-től az SZDP (majd az MDP) tagja. 1904-től állott a főváros szolgálatában, 1919-ben a Külügyminisztérium politikai osztályának helyettes vezetője. 1920—1923 között külföldön élt. 1926—1940 között a margitszigeti szanatórium főorvosa. A felszabadulás után a th. biz. és a képviseleti biz. tagja. — 389, 511. Bartha Bertalan, (1904) lakatos. 1922-től vesz részt a munkásmozgalomban, 1933-tól a KMP tagja. 1933—1936 között a vasas kommunista frakció titkára, 1936-ban letartóztatták, s a katonai bíróság fegyházbüntetésre ítélte. 1944-ben a Békepártban tevékenykedett. 1945-től az MKP KV tagja, a Vasas Szakszervezet titkára. 1948-tól a Kismotor és Gépgyár igazgatója. — Nyugdíjas. — 405. Bechtler Péter, (1891—1964) faszobrász, 1910tőlaz SZDP tagja, 1915—1948-ig a Budapesti Szobrászok Szakegyletének elnöke, 1919-ben a Budapesti Forradalmi Munkás- és Katonatanács tagja. 1925-ben az SZDP budai kerületi titkára, 1925-től th. biz. tag. 1939—1944ben a Szállítómunkások Szövetségének titkára. 1945—1948: Budapest alpolgármestere, 1948—1951: a Kőbányai Téglagyár igazgatója; nemzetgyűlési képviselő, th. biz. tag. 1951-ben koholt vádak alapján elítélték, 1956-ban rehabilitálták. — 22, 28, 29, 34, 51, 54, 68, 72, 74, 75, 79, 85, 90, 94, 95, 97, 100, 112, 116, 121, 136, 152, 187, 230, 234, 240, 255, 263, 264, 302, 311, 317, 322, 389. Beér János, dr. (1905—1966) jogász, egyetemi tanár, az állam és jogtudományok doktora. 1945-től az MKP tagja, a városházi pártszervezet vezetője, a Nagy-Budapesti Pártbizottság tagja. 1945—1948 között Budapest tisztifőügyésze, 1948-tól az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára. — 94, 112, 121, 187, 234, 349, 519.