Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)
NÉVJEGYZET
NÉVJEGYZETEK 1 í A „Névjegyzetek"-ben elsősorban azon személyek legfőbb életrajz-adatai találhatók meg, akik 1945 és 1950 között jelentős szerepet töltöttek be a főváros életében. Nem szerepelnek azok a közismert politikai és más személyek, akiknek adatait egyéb szakmunkák és lexikonok kellő mértékben bemutatták. Ugyancsak el kellett tekintenünk az 1950-es „képviseleti bizottság", valamint az első megválasztott fővárosi tanács valamennyi tagja adatainak közlésétől, mert ez meghaladta volna jelen kötetünk célkitűzését. A „Névjegyzet"-ben közölt adatok csak 1950-ig kísérik nyomon az egyes személyek tevékenységét, a gondolatjel után a jelenlegi állapotot rögzítjük. Abasári Rudolf, (1912) tisztviselő. 1944-től az MKP tagja. A felszabadulás után Budapest Közellátási Kormánybiztosságának egyik vezetője, 1945 júliusától a Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztár Rt. helyettes vezérigazgatója, ennek megszűnte után az Állami Ellenőrzési Központ alelnöke. — Nyugdíjas. — 92. Abonyi Géza, (1894—1949) színművész. 1918tól a Nemzeti Színház, a felszabadulás után a Madách Színház tagja. 1941-től a Színművészeti Főiskola tanára, 1945—1948 között a Színészek Szabad Szakszervezetének elnöke. — 31. Acsay László, dr. (1905) építészmérnök, jogász. A felszabadulás előtt az FKT-nál dolgozott. A felszabadulás után az FKgP jobbszárnyához tartozó nemzetgyűlési képviselő, majd átlépett a MFP-ba; th. biz. tag. Disszidált. — 29, 374, 375. Özv. Ágoston Petemé, dr. (1878—1967) a szociáldemokrata nőmozgalom egyik vezetője. A Tanácsköztársaság megdöntése után férjét követte az emigrációba, majd annak halála után hazatért és a Népszava külpolitikai rovatának lett munkatársa. A felszabadulás után a th. biz. tiszteleti tagja. — 187, 374. Almási Pál, (1902) gépészmérnök, ny. altábornagy. 1944-ben hadi műszaki törzskari alezredes, a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának tagja. 1944 decemberében elfogták és halálra ítélték; az ítéletet 15 évi fegyházra változtatták, Sopronkőhidára, onnan Németországba hurcolták. 1945 után a honvédségnél teljesített szolgálatot, 1946ban a HM anyagi főcsoportfőnökségének vezetője. 1948-tól polgári mérnök. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták és elítélték, 1956-ban szabadlábra helyezték, majd rehabilitálták. — Nyugdíjas. — 266, 267. Ambrózy Kálmán, dr. (1897—1952) jogász. 1921-től 1950-ig állott a főváros szogálatában. 1936-tól tanácsjegyző, 1946-tól tanácsnok. A felszabadulás után részt vett a közigazgatás újjászervezésében, 1945. februártól a polgármesteri hivatal, 1946 januárjától az elnöki üo. vezetője. — 230, 250, 253. Apró Antal, (1913) építőmunkás. 1944-től az MKP KB tagja, 1946-tól PB tag, 1948-tól 1951-ig a SZOT főtitkára. — Az MSZMP KB és PB tagja, az országgyűlés elnöke, az MSZBT elnöke. (L, még a III. kötet névjegyzetét.) — 29, 64, 182, 519. Aradi Sándor, dr. (1889—1967) ügyvéd. A th. biz. PDP tagja. — 340, 341. Árkos Pál, (1909) magántisztviselő. 1934-től SZDP-tag, 1935—1943 között a Magánalkalmazottak Szakszervezete Központi Választmányának tagja. 1945—1948 között a Vacuum Olajüzemek miniszteri biztosa, 1948tól 1950-ig a Péti Nitrogén Művek vezérigazgató helyettese. A th. biz. tagja. — Nyugdíjas. —389, 511. Babics Antal, dr. (1902) Kossuth-díjas sebészurológus. A felszabadulás után a BNB által
